Against The Law /Jikook ff./

56. rész

Jimin szemszög

A Jungkooknál töltött este meglehetősen kellemes volt. Át tudtunk beszélni mindent, megegyeztünk, hogy mi hogy lesz, és még arra is volt lehetőségünk, hogy kicsit jobban megbarátkozzunk ezzel az egész helyzettel, és kicsit tovább lépjünk. Ez úgy hangzik, mintha ódzkodnék a szituációtól, és attól, hogy kapcsolatban legyek Jungkookkal, pedig ez egyáltalán nem így van, tényleg kedvelem őt, csak több szempontból is érdekes a viszonyunk és a kapcsolatunk a „múltban" történtek miatt. Érdekes módon ismerkedtünk meg, és még érdekesebb módon kedveltük meg egymást, de szerintem egyikőnk sem bánja, hogy nem álltunk meg a tanár-diák kapcsolatnál, illetve barátságnál. Valahogy vele sokkal jobban tudok azonosulni, mint Borával, és könnyebben beszélek neki bármiről, ami valószínűleg azért van, mert Jungkook is megoszt velem szinte mindent, és így nem érzem magamat kevesebbnek, vagy szánalmasnak. Neki is vannak problémái, amiben próbálok segíteni neki, és ez fordítva is igaz, ami abból a szempontból jó, hogy nincs az, hogy az egyik félnek kell pátyolgatnia a másikat, és küzdeni vele. Mindketten egyszerre küzdünk meg a saját, és egymás problémáival, és azt hiszem, hogy ez az, amiben különbözik a Jungkookkal való kapcsolatom az eddigiektől. Még semmi sincs kimondva, mindössze egy hete voltam nála, és bólintottam rá a dologra, de már most közelebb érzem magamat hozzá, mint eddig bármelyik partneremhez, és remélem, hogy ez nem csak a kezdeti varázs, hanem így is marad még sokáig. Azt hiszem, hogy kezdem megtalálni az igazi énemet, amit egyértelműen Jungkooknak köszönhetek, így nem bánnám, ha teljesen kinyílhatnék mellette, és az lehetnék, akinek lennem kell. Jungkook is ezt akarja, és biztos vagyok benne, hogy támogatni fog, ameddig csak tud.

Jungkook csütörtökön, mikor a fiúkkal voltunk a játszótéren, megkérdezte, hogy szombaton elvihet-e egy randira. Eléggé meglepett ezzel, mert nem gondoltam volna, hogy ez a randi dolog az ő stílusa, és szeretne ilyeneket is csinálni, de természetesen rábólintottam a dologra, mert nem volt okom nemet mondani, és egyébként jól is esett, hogy kitalálta ezt. Fura volt, hogy engem hívnak el randira, és nem én mást, de az igazat megvallva, csak hirtelen volt fura, aztán utána már nem is gondoltam annak. Szerintem ebben a kapcsolatban nincsen férfi és női szerep, hiszen mindketten férfiak vagyunk, ezért természetesen benne van a dologban, hogy Jungkook elhív randira. Viszont elhatároztam, hogy én is szeretném majd elhívni őt egy randira, mert nem gondolnám, hogy csak az ő dolga az, hogy ide-oda vigyen, és ő gondoskodjon mindenről. Szeretnék én is aktív részese lenni ennek a kapcsolatnak, és remélem, hogy Jungkook is vevő lesz erre a dologra, mert nem tudnám elviselni, ha mindig mindent ő szervezne, ő fizetne, és cipelné a seggemet mindenhová.

- Összeszedted már magadat? – rontott be Junghyun a szobámba szombat délután, engem meg a szívbaj kerülgetett. Pontosan miatta öltözködtem inkább a szobámban, és nem kértem ki a véleményét, mert úgyis leszólt volna.

- Igen, és most kivételesen nem érdekel a véleményed, így fogok menni, és kész – sóhajtottam egy nagyot, majd elálltam a tükör elől, mert úgy éreztem, hogy kész vagyok.

- Ami azt illeti, kivételesen sikerült is normálisan felöltöznöd – állapította meg Junghyun vigyorogva az ágyamon ülve.

- Nagyon vicces vagy – forgattam meg a szemeimet, majd odaléptem a szekrényemhez, és fújtam egy kis kölnit magamra.

- Nem mondta egyébként, hogy hova mentek? – kérdezte Junghyun, és már teljesen szét volt terülve az ágyamon.

- Nem. Azt mondta, hogy nem kell nagyon csinosan öltözni, de ne is melegítőben menjek, de ennyi. Meg még annyit mondott, hogy későn fogunk hazaérni, szóval van esély rá, hogy nála alszunk – magyaráztam, miközben én is leültem az ágyamra.