Against The Law /Jikook ff./

16. rész

Jimin szemszög

Egyáltalán nem túlzok, ha azt mondom, hogy teljesen kiakadtam tegnap délután, miután haza értem. Amíg anya haza nem ért, igyekeztem úgy viselkedni, mint akivel minden rendben van, hiszen nem akartam, hogy Yuon megijedjen, vagy aggódjon miattam, mert annak ellenére, hogy csak három és fél éves, nagyon is komolyan tudja venni a dolgokat. De mikor anya haza ért, lepasszoltam neki Yuont azzal az ürüggyel, hogy sokat kell tanulnom, és már be is gubóztam a szobámba. Igyekeztem a lehető legnyugodtabban átgondolni a történteket, és a lehetőségeket, de egy idő után azon kaptam magamat, hogy úgy bőgök már megint, mint egy szerencsétlen. Nem igazán értettem, hogy miért megint velem történik ez, és, hogy miért nem lehet egy békés, nyugodt életem, mikor én mindig is jó voltam, és szerintem azok után, amiken keresztül mentem megérdemelném a boldogságot. De láttam Jeon tanár úron, hogy nagyon nem repesett az örömtől, mikor kiderült, hogy én udvarolok Borának, csak egyenlőre nem zúdította rám a haragját így első találkozáskor. Mármint, egyetemen már sokszor találkoztunk, de ilyen szituációban ez volt az első.

Ha jobban belegondolunk, akkor talán mégsem olyan szar a helyzet, mint amilyennek éreztem, mert elvégre, nem a tanárommal kezdtem ki, hanem a húgával, de ennek ellenére is sikerült úgy bebeszélnem magamnak a dolgokat, hogy megint olyan dolgokhoz folyamodtam, amikhez egyébként sosem lett volna szabad. Nem tudom, hogy miért bántottam még én is magamat, mikor az élet már megtette, de most még a fájdalmasabb verzióhoz is folyamodtam, hogy biztosra menjek. Az esetek nagy százalékában pengével okozok magamnak fájdalmat, de most nem volt se kedvem, se energiám utána takarítani és leápolni a sebet, ezért inkább az öngyújtómat használtam. A kezemet békén hagytam, mert továbbra sem szeretnék lebukni mások előtt, így ismét a combom külső része szenvedett a csípőm alatti részen, ahol egyébként már számos maradandó seb és égési sérülés is éktelenkedett. Ha ezt anya valaha meglátná, akkor valószínűleg sírva fakadna, és nem hagyná annyiban úgy, mint a kezemet, de ezért is van tökéletes helyen, ugyanis ha úgy van, az alsónadrág is eltakarja ezt a részt, de egyénként sem mászkálok nagyon nadrág nélkül senki előtt.

Lehet, hogy kicsit megszaladt a kezem, ugyanis most a szokottnál jobban fájt a lábam miután végeztem a dologgal, és szabályosan sántítottam, ahogy mentem. De ezzel sem különösebben foglalkoztam, mert holnapra csillapodni fog, ma meg már sehova se kell mennem. Kicsit mindig bűntudatom van azok után, hogy ilyeneket teszek, de közben meg olyan kielégítő érzés az, amikor csinálom. Nos, igen, az ilyen gondolatok és érzések miatt kellene valószínűleg egy szakember nekem, de köszönöm nem, ezt inkább kihagynám.

Az éjjel Yuon velem aludt, az én ágyamban, és kivételesen most nem azért, mert ő akart, vagy, mert rosszat álmodott, hanem mert én akartam vele aludni. Yuon az egyetlen biztos pont az életemben, és ezt sosem felejtem el. Ha most esetleg Borát el is veszítem, és nem lehet köztünk többé semmi, a kisfiam akkor is itt marad nekem, sőt, örökké itt lesz nekem. Pontosan ezért helyezem őt még saját magam elé is, mert tényleg képes lennék ölni is Yuonért. Ő az, akit sosem vehetnek el tőlem, és ő az, aki úgy szeret engem, ahogy vagyok.

Legnagyobb pechemre reggelre sem múlt el a lábamban a fájdalom, így össze kellett szorítanom a fogaimat, mikor otthon mászkáltam anya előtt. Nagyon nem szeretném, ha a combomról is tudomást szerezne, mert biztos nagyon csalódott lenne, és nem akarok még több csalódást okozni neki. Elég volt az, amikor a kezemre rájött, mert akkor is úgy nézett rám, mint akiben egy világ tört össze, és igazából, lehet, hogy ez is történt. Ha én megtudnám a jövőben, hogy Yuon ezt csinálja magával, biztos én is padlón lennék, és az lenne az első, hogy magamat okolom, de ez sosem fog megtörténni, mert biztosra fogok menni, hogy Yuonnak ne legyenek mentális problémái. Igyekszem majd a világ legjobb apukája lenni, fenntartani ezt a szoros kapcsolatot vele, és akkor talán nem lesz baj. Nem azt mondom, hogy anyáék nem figyeltek rám eléggé, mert de, nagyon is figyeltek rám, csak én egyszerűen befordultam, és nem mondtam el nekik semmit. Nem tudom, hogy hogy fogom elkerülni azt, hogy Yuon ilyen legyen, de még ráérek ezen gondolkodni, hiszen még csak három és fél éves, egy imádni való kis szeretetgombóc.