Against The Law /Jikook ff./

74. rész

Jimin szemszög

Majdnem egy év együttélés után is ugyanolyan kellemes érzés volt felébredni Jungkook mellett, mint az első pár napban, mikor ideköltöztünk. Eleinte tartottam attól, hogy sokszor egymás torkának fogunk esni, és képtelenek leszünk egy fedél alatt élni, pláne, hogy Yuon is itt volt még, de pozitívan kellett csalódnom. Jókat aludtam Jungkook mellett, nem ébredtem fel soha a horkolására, és reggelente sem volt semmi probléma, mikor egyszerre hárman készülődtünk és rohangáltunk fel-alá a lakásban. Sőt, Jungkook hatalmas segítség volt nagyon sokszor, mert rengeteget foglalkozott Yuonnal, volt, hogy ő segített neki összekészülődni reggelente, majd ő is vitte el oviba. Hétvégente sok időt töltöttünk együtt hármasban, és számomra egyáltalán nem volt nehéz megszokni azt, hogy Jungkook lakása az új otthonom. Féltem attól is, hogy Yuon hogyan fogja megszokni a helyzetet, de egy-két a mami és papi hiánya miatt történő pityergésen kívül semmi gond nem volt. Hamar megszokta ő is az új otthonát, és nagyon élvezte, hogy minden egyes nap Jungkookkal és Lolával lehet, illetve Jeongsan is a közelben van.

- Jó reggelt, szépségem! – hallottam meg Jungkook vidám hangját, ahogy egyenesen a fülembe duruzsolt.

- Ébren vagyok már – motyogtam csukott szemmel, ugyanis lehetetlen nem felkelni Jungkook ébresztőjére.

- Azt hittem, hogy átaludtad az ébresztőt – mondta Jungkook, és közben a takaró alatt közelebb húzott magához, és így én lettem szokásosan a kis kifli.

- Persze, tökre át lehet aludni a max hangerőn szóló dobhártya szaggató ébresztődet... - morogtam, mire Jungkook elnevette magát, és adott egy puszit a tarkómra.

- Úgy hallom, hogy elég morci vagy, szóval megyek és csinálok egy kávét, oké? – kérdezte Jungkook, és már el is kezdett kimászni az ágyból, de ezzel azt érte el, hogy bejött a hideg levegő a takaró alá, ezért elég csúnyán pillantottam rá.

- Kifelé menet vedd feljebb a fűtést is, mert addig nem kelek ki az ágyból, amíg minimum huszonnégy fok nem lesz a lakásban! – mondtam neki, Jungkook meg csak jót szórakozott rajtam, miközben magára vette a köntösét.

- Kérésed számomra parancs! – válaszolta Jungkook mosolyogva, majd megkerülte az ágyat, adott egy puszit a homlokomra és elhagyta a szobát. Persze ahogy kinyitotta az ajtót, már hallottam is Lola kicsi tappancsainak hangját a padlón, és egy pillanaton belül már az ágyban is volt a kis jószág, és igyekezett bebújni a takaró alá, de csakis azután, hogy megnyalta az arcomat.

- Hiába bújsz be, mindjárt kelek én is ki az ágyból! – kukkantottam be a takaró alá, de egyből el is mosolyodtam, ahogy megláttam Lolát összegömbölyödve hozzám bújni.

Egy pár percig még kiélveztük Lolával a takaró nyújtotta meleget, de aztán csak ki kellett kelnem az ágyból, mert sajnos egyetemre be kell járnom, ha le akarok államvizsgázni, illetve Yuont sem ártana elvinni az oviba. Őt még hagyom aludni egy tíz percet, mert ráér később felkelni, ezért miután belebújtam a papucsomba, illetve Jungkook egyik pulcsijába, már mentem is ki a konyhába Lolával a nyomomban, ahonnét eléggé csábító kávéillat szivárgott.

- Kérsz valamit reggelire? – pillantott rám Jungkook, miközben én éppen helyet foglaltam az asztalnál.

- Mik a lehetőségek? – kérdeztem vissza egy hatalmas ásítás közepette, Jungkook meg elmosolyodott rajtam, miközben letette elém a kész kávémat. Majdnem egy év alatt bőven volt ideje megtanulni, hogy hogyan iszom a kávémat, de nekem is, hogy ő hogyan issza, így tudjuk váltogatni, hogy melyik reggel ki készíti a kávét. Nincs erre egy szabály, hogy mikor ki, általában az, aki előbb képes kikelni az ágyból, és ez ma egyértelműen Jungkook volt.