Against The Law /Jikook ff./

63. rész

Jimin szemszög

Az elmúlt másfél hónapom idegtépő és kimerítő volt, ahogyan erre számítottam is. Yuon születésnapját még úgy, ahogy meg tudtuk ünnepelni nyugodtan, még akkor is, ha Yeji is felbukkant annak ellenére is, hogy megmondtam neki, ne jöjjön, mert nem vagyunk rá kíváncsiak. Yuon születésnapja után két héttel megtörtént az első tárgyalás, amin nagyjából mindkettőnknek el kellett mondania, hogy miért is gondolja úgy, hogy alkalmasabb Yuon nevelésére, valamint miért nem alkalmas a másik fél. Én elmondtam mindent őszintén a találkozásunktól kezdve, beleértve Yeji terhességét és az utána való időszakot is. Elmeséltem, hogy Yeji három hónappal a kisfia születése után felszívódott, nem lehetett elérni, és egészen márciusig nem is jelentkezett, nem keresett minket, és semmilyen módon nem próbált meg nyitni a gyermeke felé. Ezután Yeji előadta az áldozat szerepét, miszerint fiatal volt, szülés utáni depresszióban szenvedett, amit senki nem vett észre, és ezért lépett le, mert úgy érezte, hogy senki sem szereti, és, hogy jobb lesz nekünk nélküle. Bemagyarázta, hogy ebben a három és fél évben azon volt, hogy jobban legyen, anyagilag stabil legyen, és megfelelően el tudja látni Yuont, ha végre hazajön, ezért csak most bukkant fel. Állítása szerint én még meg is akadályoztam ebben, mert nem engedtem őt a kisfia közelébe, de ezt az ügyvédem segítségével sikerült megcáfolnunk, és elmondani az igazat, miszerint Yeji a felbukkanása óta heti háromszor minimum találkozott Yuonnal, és a születésnapján is ott volt. Ahogy számítottunk rá, mikor Yeji érezte a vesztét, bedobta azt is, hogy szerinte nem vagyok alkalmas a kisfiam nevelésére, mivel mentális problémáim vannak, ezért természetesen nem született döntés, hanem következő tárgyalás lett elrendelve tanúkkal, a pszichiáteremmel, és még az óvónők, azaz Mirae véleményét is kikérik addigra. Tényleg nehezen tudtam elhinni, hogy Yeji ennyire határozott és kitartó, de ha ő így játszik, akkor én is.

Az első tárgyalás után nem sokkal beköszöntött az év végi vizsgaidőszak is az egyetemen, ami határozottan nem segített a helyzetemen. Két vizsgán már túl vagyok, de szerintem ha Jungkook nem lenne, akkor mindkettő bukó lett volna. Az elmúlt másfél hónapban rengeteg időt töltöttünk együtt, sokat aludtunk nála, csak hogy segíteni tudjon nekem felkészülni a vizsgákra, illetve, hogy lelki támaszt is nyújtson ebben az időszakban. Volt, hogy hajnali háromig tanultunk együtt, vagyis igazából én tanultam, Jungkook meg segített a fejembe verni az anyagot. Volt sok sírás is, természetesen mindig az én részemről, de Jungkook mindig ott volt mellettem, és valahogy sikerült megnyugtatnia engem és elhitetnie velem, hogy minden rendben lesz, és nyerni fogunk. Nem is csak maga a per akasztott ki, hanem természetesen a vizsgaidőszak is, ugyanis ha nem teljesítek jól és bukok, akkor sokkal tovább el fognak húzódni a vizsgáim, viszont ebben a helyzetben én szeretnék minél előbb túl lenni rajtuk. Nagyon nagy szerencsém van, hogy Jungkook itt van mellettem, és még nem lett elege abból, hogy mindennel foglalkozunk, csak a kapcsolatunkkal nem, mert nélküle szerintem már a pszichiátrián feküdnék ideg összeroppanás miatt, és esélyem sem lenne nyerni Yeji ellen.

A második tárgyalás az első után majdnem egy hónappal volt, azaz ma. Ebben az egy hónapban volt időnk eldönteni, hogy ki legyen a két tanú, aki amellett fog érvelni, hogy én alkalmasabb vagyok Yuon nevelésére, és ez a két személy nem más lett, mint Bora és anya. Eleinte anya helyett Hyorira gondoltunk, mert tartottunk attól, hogy anyát túl elfogult tanúnak nyilvánítanák, ugyanis a fia vagyok, de aztán rájöttünk, hogy anya belelátott azért a kapcsolatunkba is, nem csak az én életembe. Persze Hyori is nyakig benne volt a Yejivel való kapcsolatunkban, de őt későbbre tartogatjuk, ha esetleg szükséges lesz bevetni Yeji illegális ügyeit is, de remélem, hogy arra nem fog sor kerülni.

- Mehetünk? – kérdezte anya, mikor leértem a nappaliba. Délután háromkor van a tárgyalás, így nem mentem be egyetemre, ahogy anya meg apa se mentek be dolgozni. Yuon az óvodában van, és Junghyun fog elmenni érte meg vigyázni rá, amíg mi haza nem érünk, hiába szeretett volna az öcsém is jelen lenni a tárgyaláson. Valakinek muszáj vigyáznia rá, és jelen esetben anyáék fontosabbak most a tárgyaláson, mint az öcsém, még akkor is, ha tényleg neki is ugyanolyan fontos szerepe van, mint a szüleinknek.