Jimin szemszög
- Miben fogadunk, hogy én kapom ma a beugró kérdést? – kérdeztem Taehyungtól, miközben az előadó felé sétáltunk, ahol is a mai napon az utolsó előadásunk lesz, természetesen Jeon tanár úrral.
- Nem akarok seggfej lenni, de valószínűleg te kapod a tegnapiak után – húzta el a száját Taehyung, mire én csak sóhajtottam egy nagyot. Nem azt mondom, hogy nem készültem az órájára, de biztos, hogy olyan kérdést fog feltenni, amire nem fogok tudni válaszolni, vagy kiforgatja a válaszomat, csak hogy bosszút tudjon állni azért, amit tegnap mondtam neki. De igazam volt, és ha jó tanár lenne, akkor nem akarna ezért megszívatni, de Jeon sosem viselkedett úgy, mint egy jó tanár.
- Mindegy, nekem a négyes is jó lenne a félévi vizsgán, szóval, ha esetleg nem tudok válaszolni, akkor sincs nagy baj – rántottam vállat végül, mert úgy sem tudok semmit sem tenni az ügy ellen.
Taehyunggal már egy jó negyed órával az előadás kezdete előtt bent voltunk a teremben, és csendben nézegettük át az anyagot. Hiába tudtam, hogy fixen én kapom a kérdést, nem izgultam, mert úgy voltam vele, hogy nincs veszíteni valóm. Viszont az kicsit szokatlan volt, hogy Jeon tanár úr nem jelent meg öt perccel az előadás kezdete előtt sem, holott ilyenkor már rég itt szokott lenni, és ügyködni szokott a laptopján. A dolog ott lett még furább, mikor már tíz perce mennie kellett volna az órának, és Jeon tanár úr sehol sem volt. Ez a harmadik hetünk, és eddig még soha sem késett egy percet sem, szóval Taehyuggal felettébb meg voltunk lepve, hogy mi lehet az oka a késésnek. Nem tudtunk semmilyen tanári gyűlésről, szóval tényleg nem tudtunk mire gondolni, amiért nem jelent meg a férfi.
- Jó napot kívánok mindenkinek! – sétált be az igazgatóhelyettes az előadóba, és ekkor minden hallgató sutyorogni kezdett. – Jeon tanár úr órái mai és a holnapi napon személyes okok miatt elmaradnak. Jövő héten hétfőn már valószínűleg lesz a tanár úr, és tud órát tartani, szóval azt kérte, hogy legyenek szívesek megtanulni az anyagot, amit velem küldött, mert haladnak tovább ettől függetlenül. Haza lehet menni, de kifelé menet vegyenek el egyet a lapokból, amiket Jeon tanár úr küldött! További szép napot! – mondta a férfi, majd letette a magával hozott lapokat a tanári asztalra, majd el is hagyta az előadót olyan gyorsan, ahogy meg is jelent. Mi Taehyunggal csak meglepetten pislogtunk egymásra, majd mikor eljutott a tudatunkig, hogy lesz két nyugodt napunk; mosolyogva pacsiztunk le.
- El sem hiszem, hogy ilyen szerencsések vagyunk! – mondta Taehyung lelkesen, miközben kifelé menet mindketten elvettünk egy-egy lapot.
- Én is nehezen – mosolyodtam el. – Azért kíváncsi vagyok, hogy miért nem tud órát tartani Jeon. Szerintem ő tipikusan az a nulla élettel rendelkező tanár, akinek nincs mása, csak a munka – magyaráztam.
- Igen, pedig amúgy szerintem nem lehet olyan idős. Maximum harminc éves lehet, és még jóképű is, de nem tudom elképzelni, hogy lenne valaki, aki el tudja viselni ezt a szemét stílusát – fejtette ki a véleményét Taehyung is.
- Egy ugyanilyen szemét stílusú nő talán el tudná viselni. De múltkor azt mondta, hogy a családján kívül senkit sem kedvel, szóval több, mint valószínű, hogy szingli – jutott eszembe hirtelen a kedden folytatott beszélgetésünk az asztalnál.
- Akkor a belé szerelmesedett lány hallgatóknak még van esélyük – mondta nevetve Taehyung, amin én is elnevettem magamat. Nyílt titok, hogy rengeteg lány bele van habarodva a tanár úrba, ami nem meglepő, mert tényleg helyes, szó se róla, és ő az egyetlen fiatal tanár az egyetemen. Szerintem a legtöbb lány nem is az anyagra figyel órán, hanem Jeonra.
- Ki tudja, lehet, hogy a fiú hallgatóknak is van esélyük, sose tudhatod – jegyeztem meg, mire Taehyung ismét elnevette magát.
Még egy pár mondatot beszéltünk Taehyunggal, de aztán elbúcsúztunk, mert így akadt némi elintéznivalója, én pedig elindultam haza, mert még egy jó másfél órám van addig, amíg mennem kell Yuonért. Úgy döntöttem, hogy miután összeszedtem Yuont, csinálunk pizzát vacsorára, de ahhoz vennem kellene glutén mentes lisztet meg minden egyebet, így mielőtt haza mentem volna, beugrottam egy boltba. Komolyan nem tudom elhinni, hogy így lehúzzák a glutén érzékeny embereket. Nem elég, hogy nem ehetnek azt, amit akarnak, még le is húzzák őket. Ez elég nagy szemétség szerintem.
STAI LEGGENDO
Against The Law /Jikook ff./
FanfictionÉlet egy csecsemővel? Nem sokan vállalnák ezt be tizennyolc évesen, és ami azt illeti, Park Jimin sem egészen így tervezte a dolgokat. A semmiből szakadt a nyakába az óriási felelősség, ami gyökeresen megváltoztatta az egész család életét, különöské...