Against The Law /Jikook ff./

36. rész

Jimin szemszög

Túl sok életkedvem nem volt, mikor csütörtökön reggel elindultam Yuonnal az oviba, aztán onnét az egyetemre. Mostanában nem voltak túl jó napjaim, otthon is megváltozott a légkör, miután fény derült a problémáimra, és valahogy nem éreztem túl jól magamat. Biztos közrejátszik még a Borás dolog is, valamint az is, hogy anya már egyáltalán nem bízik meg bennem, és minden egyes este és reggel lecsekkolja a karomat, ami eléggé kellemetlen számomra. Mind az, hogy a kezemet nézegeti, és az is, hogy nem bízik meg bennem. De végül is tettem azért rendesen, hogy ez legyen, és van oka nem bízni bennem, de azért mégis rossz érzés. Junghyunnal sem nagyon beszéltem azóta, mert egyértelműen csalódott bennem, de ettől függetlenül nekem szükségem lenne rá, még akkor is, ha jelenleg utál engem. Jóformán kedd óta senkivel sem tudok őszintén beszélgetni, mert Borával valamiért kellemetlenek a találkozásaink, Junghyun haragszik rám, anya meg apa szintén mérges és csalódott. Barátaim nincsenek, a három és fél éves kisfiamnak meg nem tudom kiönteni a lelkemet, mert még csak egy gyerek. Tényleg szükségem lenne barátokra...

Reggel nem találkoztam az oviban Borával, de délután biztos fogunk, mert amíg én a pszichiáternél leszek, addig ő fog Yuonra vigyázni a játszótéren. Ami azt illeti, nem igazán szeretnék elmenni az időpontomra, de megígértem anyának, és nem akarok még egy okot adni neki, hogy csalódjon bennem, szóval el fogok menni. Két napig keresgéltünk, hogy kit kellene választanunk, és anya azt is kitalálta, hogy nekem nem lesz elég a pszichológus, hanem pszichiátert kellene keresnünk, így végül egy körülbelül negyven éves hölgyre esett a választásunk, aki a képek, és a bemutatkozása alapján szimpatikusnak tűnt. Sajnos mivel már huszonkettő éves vagyok, ezért nekem kellett felhívnom őt, és időpontot kérnem, de nagyon aranyos volt a hölgy a telefonban, szóval annyira talán nem lesz rossz. Persze kedvem annyira még mindig nincs menni, de mostantól mindent meg kell tennem az érdekében, hogy kigyógyuljak ebből az akármiből, mert valahol igazuk van anyáéknak; nem fogom életem végig ezt bírni.

Kivételesen élveztem az egyetemen lenni, és Taehyung csacsogását hallgatni. Kicsit elterelte a figyelmemet a rossz dolgokról, és gondolatokról, ezért kiélveztem minden egyes percét a napnak, amíg az egyetemen voltam. Még Taehyung is megjegyezte, hogy máshogy viselkedem, de nem különösebben magyarázkodtam neki, és ő sem firtatta sokat a dolgot, szóval hamar elterelődött a téma. Jungkookkal volt az utolsó órám, és egyértelműen neki se volt sokkal jobb napja, mint nekem, sőt, szerintem rosszabb kedve volt, mint tegnap. Nem tudom, hogy mi történhetett, amiért ilyen lehangolt, és rosszkedvű, de majd lehet, megkérdezem Borát, mert azért érdekel. Aztán simán lehet, hogy neki sem mondta el, bár ezt erősen kétlem, mert szerintem szinte mindent megbeszélnek egymással.

Ahogy Jungkook befejezte az órát, már sietett is ki az előadóból, de Taehyung sem ért rá annyira, ezért mi is hamar kint találtuk magunkat a parkolóban. Még váltottunk pár szót, de Taehyungnak sietnie kellett valahová, ezért nem húztuk nagyon az időt. Én pont jó időben voltam, ugyanis fél négy múlt még csak pár perccel, nekem meg fél ötre van időpontom a pszichiáterhez, így még be tudok ugrani az oviba, és elmagyarázni Yuonnak, hogy egy órácskát Borával és Jeongsannal lesz hármasban, és én nem leszek ott. Nem tudom, hogy mit fog ehhez szólni, mert sosem volt még egyedül „idegenekkel", de nem hinném, hogy nagy probléma lehetne belőle, mert Jeongsannal szinte össze vannak nőve, és Borát is látja minden nap, ezért nem gondolnám, hogy azt az egy órát ne bírná ki. Úgyis el lesz foglalva a homokozással, meg ilyenek, szóval fel sem fog neki tűnni, hogy nem vagyok ott. Csak abban reménykedem, hogy most nem nyalja fel a murvát, mert akkor nem tudom, ki vigasztalja meg. Plusz amúgy is látszik tegnapról az a seb, de Jungkook nagyon jó munkát végzett, amíg én Borával beszélgettem, szóval mindent meg lehet oldani nélkülem.