Against The Law /Jikook ff./

7. rész

Jimin szemszög

- Szerinted bocsánatot kellene kérnünk? – kérdeztem Taehyungtól halkan, mikor vége lett az előadásnak, és már mindenki pakolászott össze.

- Miért? Azért mert kihallgatta, vagy véletlen meghallotta a beszélgetésünket? – nézett rám furán Taehyung, és hiába volt igaza, akkor is bűntudatom volt.

- Oké, hogy nem a szemébe mondtam, hogy faszfej, de attól még lehet, hogy megbántottam, és lehet, hogy jó pont lenne, ha elnézést kérnék – magyaráztam, miközben a laptopomat tettem el a táskámba.

- Nem tudom Jimin, szerintem nyalásnak venné – rántott vállat Taehyung, és részben igaza volt.

- Mindegy, nincs mit veszítenünk, amúgy is utál már minket, nem? Ennél rosszabb nem lehet – mondtam, mire Taehyung csak sóhajtott egy nagyot, és végül rábólintott a dologra. Megvártuk, amíg a legtöbb hallgató elhagyja az előadót, és csak ez után mentünk oda Jeon tanár úr asztala mellé, aki még mindig a laptopján nézegetett valamit, neki sem állt még pakolni.

- Mit szeretnének? – kérdezte ismét a laptopjáról el sem nézve, én pedig eléggé tiszteletlennek éreztem ezt, mert ő is rám szólt, mikor az órámra néztem.

- Én csak elnézést szeretnék kérni, amiért... nos, tudja, annak neveztem magát – nyögtem ki nagy nehezen, mire Jeon végre felnézett a laptopjából, és felegyenesedett, hogy minden figyelmét nekünk tudja szentelni.

- Nézze Park, konkrétan idáig vagyok magukkal – mutatta fel a férfi a kezét a feje fölé. – Nehogy azt higgye, hogy most megbántódtam, vagy, hogy rosszul esett a megjegyzése, mert nagy ívből leszarom, hogy mit gondol rólam. De ne feledje el, hogy nem az én érdekem az, hogy maga befejezze az egyetemet és munkája legyen. Én már elértem a célomat, van munkám, szóval teljesen hidegen hagy a maga jövője, mert van még vagy hetven hallgató magukon kívül ezen az előadáson, és nem csak magukkal akarok foglalkozni. Gondoljon arra, amiről a mosdóban lelkizett a kis barátjával, ugyanis ha megbukik, vagy abbahagyja az egyetemet, akkor egész életében a szülei fogják eltartani, és élete végéig rosszul fogja érezni magát. Csak úgy megjegyzem... - mondta Jeon ijesztően komolyan, én pedig megszólalni sem mertem.

- Rendben, viszlát! – motyogtam végül, mikor felébredtem a sokkból, és Taehyunggal elindultunk kifelé az előadóból.

- Ez tényleg egy faszfej – szólalt meg Taehyung, mikor kiértünk a folyosóra.

- Taehyung, nem szoptuk még meg eléggé azzal, hogy megjegyzéseket tettünk rá? – szóltam rá ingerülten, mire ő csak sértetten nézett rám.

- Mondjuk ettől függetlenül igaza volt. Köcsög, de igaza van. Nem az ő érdeke az, hogy befejezzük az egyetemet, hanem a sajátunk, szóval össze kell kapnunk magunkat - mondta Taehyung.

- Holnaptól kezdve minden órára időben beérünk, tanulunk rá, és amikor csak lehetőségünk van, úgy kinyaljuk a seggét, hogy egy szava sem lehet – vázoltam fel a tervet Taehyungnak, miközben a következő előadásunk helyére sétáltunk.

- A segg nyalást kihagynám, de egyébként oké – egyezett bele Taehyung, majd egy pacsira nyújtotta a kezét.

Kivételesen valamiért gyorsan szaladt az idő, mert kettőt pislogtam, és már az autóban ültem, hogy összeszedjem Yuont az oviból. Nem tudtam, hogy milyen hangulata és kedve lesz, hogy haragszik-e még rám, vagy nem, de lényegében mindegy is. Ebben a helyzetben nem fogok engedni, és nem fogok úgy tenni, mintha mi sem történt volna, mert Yuonnak minél előbb meg kell tanulnia, hogy mi bántó, és mit nem szabad mondani. Nagyon szeretném elkerülni, hogy Yuon a társait sértegesse és bántsa, mert ha van valami, amit megígértem magamnak, mikor apa lettem, az az, hogy nem lesz a gyerekemből egy szörnyeteg, aki tönkreteszi mások életét. Pontosan tudom, hogy milyen áldozatnak lenni, és senkinek sem kívánom azt, így Yuont is igyekszem a jóra nevelni, valamint attól is megvédeni, hogy őt bántsák. Tudom, hogy ez a mai világban nem egyszerű, de próbálkozni szabad.