Against The Law /Jikook ff./

27. rész

Jimin szemszög

Mindig nagyon szívesen töltök időt Borával és a kisfiával, de valahogy ma ez nem egy ilyen nap volt. Bora megkérdezte, hogy nincs-e kedvünk ott aludni náluk Yuonnal, de nekem túl sok kedvem nem volt, plusz hétköznap is van, mégis valamiért igent mondtam. Valószínűleg a jó lelkem miatt, és nem akartam, hogy Bora szomorú legyen, de most már igazán megtanulhatnék néha magamra gondolni, mert ha ilyen kedvvel odamegyek, akkor túl sok jó nem fog belőle kisülni. Egész nap fájt a fejem, minden felidegesített, és másra sem vágytam, csak egy jó forró fürdőre, meg arra, hogy felhívjam Junghyunt, és beszélgessünk, de ez nem igazán fog ma összejönni, mert voltam olyan hülye, hogy igent mondtam. Plusz vasárnap óta azt sem tudom kiverni a fejemből, hogy mit érzek Bora iránt, ugyanis miután Jungkook után rohantam, már nem mentem vissza Borához, így ez is egy megoldatlan probléma maradt.

Az oviban összeszedtem Yuont, és mivel a tanár úr kicsit tovább tartotta az utolsó előadásomat, ezért késtem is, és nem futottam össze Borával, de nem is volt baj. Yuon érezte és látta rajtam, hogy nem vagyok jó passzban, ezért nem is nagyon beszélt hozzám, meg nem mesélt semmit, csak csendben ült hátul az autóban, és nézelődött ki az ablakon, miközben halkan énekelgette a rádióban szóló dalokat. Ilyenkor azért haragszom magamra, hogy miattam van rossz kedve Yuonnak is, de pozitívum, hogy legalább jó emberismerő lesz mire nagy lesz.

Otthon beszéltem pár mondatot anyával, miközben összepakoltam a cuccainkat, majd miután elköszöntem tőle, már mentünk is tovább Boráékhoz. Próbáltam kicsit pozitívabb lenni, de egyszerűen annyira nem volt kedvem semmihez sem, hogy abban is kételkedtem, hogy veszekedés nélkül lemegy ez az este. Persze egyáltalán nem az a célom, hogy veszekedés legyen a vége ennek az estének, de reménykedem benne, hogy Bora megérti a szituációt, és egy nyugis esténk lesz. Nincs most energiám vacsorát vagy sütit sütögetni, se birkózni a fiúkkal, avagy autózni. Csak le szerettem volna fürödni, megvacsorázni, összebújni Borával, és mikor ő elaludt, kimenni a nappaliba egy kicsit tanulni. Nem hiszem, hogy ez egy nagy kérés.

- Sziasztok! – nyitott ajtót Bora mosolyogva, nem sokkal azután, hogy becsengettem. Yuon intett Borának, meg felmosolygott rá, és már be is trappolt a lakásba, én meg csak a fejemet ráztam.

- Yuon, ne menj tovább, le kell venni a cipődet, meg a kabátodat! – szóltam rá, mikor már láttam, hogy indulna meg a lakásba, ő pedig egyből meg is állt, és lehajtott fejjel fordult felénk.

- Sajnálom! – motyogta lehajtott fejjel, de Bora egyből leguggolt hozzá.

- Semmi baj! Levesszük a cipődet, meg a kabátodat, és már mehetsz is Jeongsanhoz, oké? Már nagyon várt téged! – mondta neki mosolyogva Bora, és segített levetkőzni Yuonnak, aki ismét mosolygott már. – Mehetsz is! – mondta Bora, mikor kész voltak, Yuon pedig már száguldott is be Jeongsan szobájába. Menet közben nekem is sikerült levetkőznöm, ezért felvettem a táskáinkat a földről, és megindultam befelé, hogy letegyem a hálószobába a táskákat, mert egyenlőre semmi szükség nincs rájuk. – Van valami baj? – kérdezte Bora a hátam mögül, ezért megálltam, és felé fordultam.

- Nincs – mondtam neki kicsit zavartan, ugyanis nem akartam elcseszni a kedvét azzal, hogy a nyakába zúdítom, hogy a hátam közepére sem kívánom ezt jelenleg.

- Akkor? – kérdezte felhúzott szemöldökkel, mire én még értetlenebb lettem.

- Akkor mi? – kérdeztem vissza, és közben bedobtam a két táskát a hálószobába.

- Puszi vagy valami? Esetleg egy „Szia, Bora!"? – nézett rám kicsit morcosan Bora, én pedig ekkor már értettem, hogy mi is a problémája, ezért sóhajtottam egy halkat, és közelebb sétáltam hozzá.