Against The Law /Jikook ff./

17. rész

Jimin szemszög

Eléggé rossz érzéssel töltött el az, hogy Borával fasírtban voltunk, és ami azt illeti, este volt időm egy kicsit jobban átgondolni, és be kell látnom, hogy Borának valahol igaza volt. Ő egész életében Jeon tanár úr mellett élt, jobban ismeri őt, mint én, és ha Bora azt mondja, hogy nem fog velem baszakodni azért, amiket megtudott, akkor hinnem kellett volna neki. Viszont az továbbra is zavart, hogy Bora nem gondolt bele abba, hogy nekem ez milyen, illetve, hogy miért tartottam attól, amitől. A félelmem nem alaptalan, hiszen azt is felhozta egyszer, hogy be akarom fejezni az egyetemet, szóval azért egy kicsit lehetett volna megértőbb Bora, de nem tagadom, hogy mindketten hibások vagyunk. Minden esetre, nem szabad hagynunk, hogy egy ilyen kis nézeteltérés egyből közénk álljon, hanem most felnőtt módjára meg kell beszélnünk a dolgokat, bár belátom, hogy tegnap én viselkedtem kicsit gyerekesen, és nem Bora.

Taehyung továbbra sem jött be egyetemre, mert még mindig a halálán volt egy kis náthától, ezért egész nap megint magányosan lézengtem az egyetemen. Egyszer összefutottam Jeon tanár úrral is – természetesen a kávéautomatánál, hol máshol -, de most szerencsére nem volt beszédes kedvében úgy, mint tegnap. Nem hinném, hogy Bora mesélt volna neki a tegnapról, mert jóformán eddig se mondott semmit rólam, amiért egyébként hálás vagyok, szóval nem valószínű, hogy rám haragszik. De egyébként sem bánnám, ha kimaradna a kapcsolatunkból, mert nincs szükségem bosszú beugró kérdésekre.

Ahogy vége lett az utolsó órámnak is – ami történetesen Jeon tanár úrral volt -, elindultam Yuonért az oviba, és közben azon töprengtem, hogy mivel engeszteljem ki. Tegnap eléggé berágott rám, amiért nem tudta megenni a sütijét, és konkrétan nem állt szóba velem. Egyébként abszolút megértem a kiakadását, mert lehet én is így viselkednék, ha valaki nem engedné megenni a kedvenc csokis sütimet, és akaratom ellenére elrángatnának valahonnan. Végül arra jutottam, hogy sütünk otthon olyan csokis sütit, amit evett, és abból lesz akkor egy egész tepsivel. És ha esetleg összefutok Borával, és hajlandó beszélni velem, akkor elhívom őket is, hogy meg tudjuk beszélni a dolgainkat. Nem szeretek rosszban lenni emberekkel, főleg ha az én hibámból adódik a dolog, mert bűntudatom van miatta, pláne, hogy most Boráról van szó.

Ahogy leparkoltam az ovi előtt, már ekkor kiszúrtam Bora autóját, szóval egyértelműen itt van már ő is, aminek most örülök. Remélem, hogy nem haragtartó, és nem annyira makacs, hogy ne akarjon velem kommunikálni, bár nem hinném, mert ahogy eddig megismertem; ő is mindig igyekszik, hogy minden rendben legyen.

- Szia! – köszöntem Borának enyhén mosolyogva, ahogy odaértem a csoporthoz, és megpillantottam őt.

- Szia Jimin! – mosolyodott el ő is egy kicsit, és ekkor már tudtam, hogy nem haragszik annyira, és biztos, hogy benne lesz a süti sütésbe.

Nagy nehezen elővarázsolta Mirae mindkettőnk gyerekét, és amíg Jeongsan fülig érő mosollyal jött ki, addig Yuon úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillanatban kész lenne egy kis verekedésre.

- Mi van dulifuli? – kérdeztem tőle mosolyogva, mikor kijött a csoportból összefont karokkal, és alig engedte, hogy megpusziljam. – Még mindig haragszol? – pillantottam rá kérdőn, mikor leültettem a padra.

- Igen – morogta, a karjait még mindig összekulcsolva. Hiába volt éppen dühös rám, irtó aranyos volt, ahogy puffogott.

- Mit szólnál hozzá... ha sütnénk otthon olyan csokis sütit, amit tegnap ettél? Akkor megbocsájtanál? – dobtam fel az ötletet, aminek hallatán Yuon tekintete kicsit meglágyult, és ekkor már tudtam, hogy nyert ügyem van.

- Jó – egyezett bele végül Yuon, és ahogy én elmosolyodtam, neki is felfelé görbültek már az ajkai.

- És... esetleg, nincs kedvetek négyesben sütit sütni? – fordultam Bora felé, és ahogy feltettem a kérdést, Bora újra elmosolyodott.