Against The Law /Jikook ff./

55. rész

Jimin szemszög

A Borával való beszélgetésem után azért még szükségem volt pár napra, amíg átgondoltam, hogy mit is szeretnék mondani Jungkooknak, meg hogy úgy egyáltalán mit is akarok. Még mindig nagyon fura volt ez az egész helyzet, és nem voltam benne biztos, hogy nekem menni fog ez az egész Jungkookkal, és el tudok vonatkoztatni attól, hogy ő a tanárom, de végül úgy döntöttem, hogy ha nem próbáljuk meg, akkor sose tudjuk meg. Plusz Jungkook egyébként is azt mondta, hogy ha véletlen úgy döntök, hogy mégse szeretném ezt az egészet, akkor nem lesz dühös, és minden a régi kerékvágásban fog menni. Ennek ellenére én viszont nagyon boldog lennék, ha sikerülne kényelmesen éreznem magamat Jungkook mellett, és jól alakulna minden, mert nem szeretném, ha tényleg az egész Jeon család megutálna, és elveszíteném a két egyetlen barátomat. Nyilván magamat kevertem ebbe a hülye szituációba, de mit tudok tenni ellene? Jungkook a tudtomra adta, hogy neki nincs ellenére semmi, én meg megcsókoltam őt, szóval kár lenne tagadni, hogy mindketten szeretnénk valamit a másiktól.

Jungkookkal megbeszéltem, hogy hétvégén átmegyek hozzá, mert beszélni szeretnék vele, és ő feldobta azt is, hogy aludjak ott, ha szeretnék. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy jó ötlet-e ebbe beleegyezni, de végül pakoltam magamnak dolgokat, és úgy voltam vele, hogy majd meglátom, hogy mi lesz. Már csak az az egy probléma volt, hogy Yuon mikor megtudta, hogy Jungkookhoz megyek, elkezdett kérlelni, hogy hagy jöjjön ő is, és egyszerűen nem tudtam olyat mondani neki, ami miatt itthon maradt volna. Szóval megkérdeztem Jungkookot, hogy vihetem-e Yuont is, neki meg egy nagy igen volt a válasza, szóval pakoltam neki is motyót, és este hat fele sikerült is elindulnunk. Anyának elmondtam, hogy Jungkookhoz megyünk, és egyébként örült is neki, hogy barátkozok, és nem látott bele semmi többet. Nos, nem tudom, hogy mennyire repesne az örömtől, ha megtudná, hogy éppen azért megyek Jungkookhoz, hogy igent mondjak neki, és belekezdjünk ebbe a bármibe is, amiről beszéltünk. Biztos nem lenne túl boldog, de azt hiszem, hogy addig nem mondok nekik semmit, amíg én sem vagyok biztos a dolgokban. Nem fogom beharangozni nekik azt, hogy vonzódom egy férfihez, és csókolóztunk is, mert ki tudja, lehet, hogy egy hét múlva már megint más lesz, és nem akarok senkit sem beetetni semmivel.

- Nézd mit hoztam! – mondta lelkesen Yuon, mikor Jungkook ajtót nyitott nekünk, és boldogan mutogatta a dinoszaurusz alakú savanyú gumicukrát.

- Hű! Ezek dinoszauruszok? – kérdezte Jungkook, miközben leguggolt Yuon elé, és együtt elemezgették a gumicukrot.

- Aha! Van benne T-Rex is! – lelkesedett be egyre jobban Yuon, én meg csak mosolyogva bámultam őt, és nem tudtam elhinni, hogy egy csomag gumicukor ennyire boldoggá tette őt.

- Beugrottunk egy boltba idefelé, hogy vegyünk olyan kenyeret, amit Yuon is megehet, és meglátta ezt, onnantól meg nem volt visszaút. Hiába mondtam neki, hogy savanyú, mindenképp szerette volna – meséltem Jungkooknak, miközben a bakancsomat meg a kabátomat vettem le, Jungkook meg segített Yuonnak levetkőzni.

- Vacsora után megkóstoljuk majd, rendben? – kérdezte Jungkook Yuontól, mire ő csak hevesen bólogatni kezdett.

- Hol van Lola? – nézett körbe Yuon, de sehol sem látta a kis jószágot, és most hogy mondta, én is hiányoltam.

- Szerintem a kanapén alszik, menj, keresd meg nyugodtan! – mondta Jungkook mosolyogva, Yuon meg már szaladt is, hogy megtalálja a kiskutyát. – Nagyon sokat fejlődött a beszéde az elmúlt időben – jegyezte meg Jungkook, miközben mindketten a konyha felé mentünk, hogy lepakoljuk azt, amit hoztam.

- Ugye? Én is észrevettem, hogy szinte hibátlanul beszél, nem dadog, nincsenek kiejtési problémái, és néha olyan szavakat használ, hogy csak pislogok – magyaráztam Jungkooknak, és a végére el is nevettem magamat egy kicsit, ugyanis eszembe jutott, hogy a minap megkérdezte Yuon, hogy min zsörtölődők. Persze amint ezt meghallottam, már nem voltam morcos, hanem döbbenten néztem rá, hogy ezt mikor meg hol tanulta, de biztos, hogy az óvodában hallotta.