Against The Law /Jikook ff./

11. rész

Jimin szemszög

- Hogy állsz a büntetőjoggal? – kérdezte Taehyung, miközben még egy adag ételt tömött a szájába.

- Szarul, de büszkén – vágtam rá, és közben le sem vettem a szememet a laptopomról.

- Én is – sóhajtott nagyot Taehyung, majd az ebédjét kezdte turkálni.

- Remélem azért az én tantárgyammal jobban állnak, illetve kicsit több kedvük van hozzá – ült le mellém a semmiből Jeon tanár úr, de, hogy őszinte legyek, már meg sem lepődőm azon, hogy mindig előbukkan a semmiből.

- Jó napot tanár úr! – köszöntem a férfinek.

- Nem azért ülök ide, mert annyi kedvem van magukhoz, csak itt van egyedül hely – közölte velünk a férfi, és közben ő is elővette a laptopját. Körbe néztem, hogy valóban itt van-e csak hely, és valóban csak itt volt, így tényleg értelmet nyert, hogy miért hozzánk ült.

- Tudjuk, hogy nem kedvel minket, nem kell minden egyes alkalommal megemlítenie ezt, amikor találkozunk – mondta Taehyung, miközben folytatta az evést, én pedig ittam egy kortyot a kávémból, mert sosem szoktam ebédelni.

- Igen, egyébként vannak érzéseink – szóltam közbe én is, mire Jeon elmosolyodott.

- Tudom, de ha ez megnyugtatja magukat, akkor senkit sem kedvelek a családomon kívül – mondta Jeon tanár úr még mindig mosolyogva, és komolyan nem tudom felfogni, hogy hogyan lehet ilyen normális.

- Azért fura, hogy az első héten még konkrétan meg akart fojtani, most meg beszélget velünk – jegyeztem meg a dolgot.

- Ha megint elkésik, akkor ismét nem leszünk jóban – vágta rá a férfi, én pedig elmosolyodtam, ugyanis durva, hogy milyen könnyen változik a hangulata.

Az elkövetkezendő tíz percben nem nagyon beszélgettünk többet, mert Taehyung evett, Jeon a dolgával foglalkozott, én pedig éttermeket keresgéltem a neten, ahová elvihetném a hétvégén Borát. Múlt héten pénteken nagyon jól sikerült a színházas randi, és élveztem Bora társaságát, és szerintem ő is az enyémet, szóval nem látom akadályát annak, hogy miért ne folytassuk a randizást.

- Taehyung, szerinted ez jó hely? – fordítottam felé a laptopomat, amin egy éttermet nézegettem.

- Miért? – nézett rám kérdőn Taehyung, majd hirtelen, mint aki megvilágosodott, elmosolyodott. – Újabb randi van tervben? – kérdezte szemöldökét húzogatva, amin én elnevettem magamat.

- Lehet – rántottam vállat mosolyogva.

- Még azt sem mesélted, hogy az előző milyen volt! – lelkesedett be Taehyung egyből, és én már mesélni is akartam, de ekkor eszembe jutott, hogy társaságunk van, ezért a férfire pillantottam, hogy megnézzem, figyel-e.

- Trécseljenek csak nyugodtan, engem hidegen hagy a szerelmi életük – mondta Jeon tanár úr a gépéből fel sem nézve, de én annyira nem voltam biztos abban, hogy nem figyel. Ha nem figyelne, akkor azt sem tudta volna most, hogy rá néztem...

- Szóval? – kérdezte Taehyung, mire én csak sóhajtottam egy nagyot.

- Nem volt semmi különös. Elmentünk színházba, és nagyjából ennyi – mondtam el tömören a dolgokat.

- Ennyi? Mit néztetek egyáltalán? – kérdezősködött tovább Taehyung.

- Nem tudom. Valami romantikus előadás volt, de nem tudom mi volt a címe – rántottam vállat.

- Biztos izgalmas lehetett, ha a címére sem emlékszik – szólalt meg Jeon, mire mi Taehyunggal mindketten rá pillantottunk, ő pedig felemelte végre a tekintetét a laptopról. – Mi van? Csak fél füllel hallottam – mondta a férfi, majd újra a laptopjára koncentrált.