Against The Law /Jikook ff./

21. rész

FIGYELMEZTETÉS!!

A részben enyhe 16+-os történesek vannak, aki nem kíváncsi erre, az ne olvassa tovább onnét, hogy Jimin átment Borához!

Jimin szemszög

Nincs is annál kellemesebb érzés a világon, mint amikor a születésnapod reggelén arra ébredsz, hogy a kisfiad konkrétan rád ugrik. De ami azt illeti, nem is nagyon számítottam másra, mert Yuon ilyenkor mindig teljesen bepörög, és hiába mondja azt neki az ember, hogy nem, őt az cseppet sem érdekli. Ez történt ma reggel is, anya hiába mondta neki, hogy ne tapossa ki a belső szerveimet, ő csak azért is megtette, de a kezdeti fájdalom után már mosolyogva öleltem magamhoz, és fogadtam a puszijait.

- Boldog szülinapot apa! – mondta Yuon boldogan, és közben olyan szorosan ölelte át a nyakamat, hogy majdnem megfulladtam.

- Köszönöm! – mosolyogtam rá, és én is adtam végre egy puszit neki, mert eddig csak ő bombázott engem puszikkal.

- Milyen érzés ilyen öregnek lenni? – kérdezte Junghyun az ajtóban állva, de közben ő is mosolygott.

- Kíváncsi leszek, hogy akkor is öregnek számít-e majd a huszonkettő, ha te leszel ennyi – szóltam vissza, és közben kimásztam az ágyból. Yuon egy percre sem szakadt el tőlem, lefelé menet is a kezemet fogta, és ott pattogott mellettem, mint egy bolha, és tele volt energiával annak ellenére is, hogy még csak tíz óra volt. Mondjuk csoda, hogy eddig hagyott aludni, de nem panaszkodom, még mindig jobb ez, mint a reggel hét, ugyanis jelenleg szombat van.

- Azt hittem, hogy sosem kelsz fel... - mondta anya, mikor leértünk a konyhába, és meglátott engem. – Isten éltessen kisfiam! – mosolyodott el anya, és agyon puszilgatott, meg ölelgetett, amit természetesen nagyon szívesen fogadtam, majd apa is felbukkant, és ő is hátba veregetett.

- Most már ehetünk a palacsintából? – kérdezte Junghyun, mire anya nagyon csúnyán nézett rá.

- Szívem szerint azt mondanám, hogy te nem ehetsz belőle, de nem vagyok ilyen gonosz, szóval, ha előpakolod a tányérokat, akkor ehettek – sóhajtott nagyot anya. – Csináltam neked palacsintát reggelire, tudod, amit gyerekkorodban annyira imádtál – fordult felém anya megint, és láttam rajta, hogy szívét-lelkét beletette ebbe a palacsintába.

- Köszönöm szépen! – mosolyogtam rá, és még egyszer megöleltem őt. Valóban nagyon szerettem régen anya palacsintáját, ugyanis annál jobbat senki sem tud csinálni, de évek óta nem csinált anya, mert nem ettem meg. Most sem szándékoztam reggelizni, de ahogy megláttam anya tekintetét, tudtam, hogy úgy is be fogok tolni minimum kettőt, hogy anya ne legyen csalódott. Nem tudnék nemet mondani neki, nem lenne szívem.

Junghyun és Yuon csak úgy tömték magukba a nutellás és tejszínhabos palacsintát, amit még banánnal is tele pakoltak, míg én a jó öreg lekváros és fahéjas palacsintánál maradtam. Én nem szeretem, ha túl van tolva a palacsinta, sokkal jobban szeretem az egyszerűeket, plusz magának a tésztának is olyan finom íze van, hogy kár lenne elnyomni azzal a tömény mogyoró krémmel. De persze egy három és fél éves nem ezzel foglalkozik, hanem csak örül a fejének, hogy ehet nutellát. Azért igyekszünk odafigyelni arra, hogy mit eszik Yuon, és nem sokszor kap ilyesmit, de mióta kiderült, hogy glutén érzékeny, sok dologról le kellett mondania, és a nutella nem tartozik szerencsére ezek közé, így meg van engedve neki, hogy néha egyen. Ilyen alkalom volt a mai nap is, és ki is használta ezt, mert három palacsintát belapátolt, amit Junghyun töltött meg neki, és ő egyáltalán nem sajnálta belőle a mogyorókrémet.

A kiadós reggeli után anya elzavart engem Yuonnal bevásárolni, mert még kellett néhány dolog az ebédhez, plusz amúgy is kellettek otthonra dolgok, így egészen délig vásároltunk Yuonnal. Kicsit ki is akadtam menet közben, mert anya felírt valamit, ami három boltban sem volt, így potyára mentünk annyit, de mindent megértettem, amikor haza értünk. Anya szándékosan csinálta így a dolgokat, ugyanis mikor haza értem, apával és Junghyunnal együtt már egy tortával vártak engem, amin ott díszelgett a huszonkettes szám is. Elénekelték nekem a születésnapi dalt, én pedig Yuonnal közösen elfújtam a gyertyákat, bár inkább ő fújta el, mint én. De hát nem is számítottam másra, mindenki gyertyáját ő szokta elfújni, mert számára ez nagyon izgalmas, én pedig nem bánom, ha nem én fújom el, kívánni amúgy sem szoktam.