Against The Law /Jikook ff./

34. rész

A részben önbántalmazás van említve, így aki számára ez túl sok, az ne olvassa el a részt! Nincs kielemezve, nem a részben fog történni, csak említve van, de szükségesnek érzem, hogy a történtek után ezt is kiírjam!

Jimin szemszög

Azt hittem, hogy miután beszéltem Borával, sokkal jobb lesz, és azt fogom érezni, hogy nem tettem semmi rosszat, és nem is hazudtam neki, de valahogy sokkal rosszabban éreztem magamat, mint miközben Borával beszéltem. Teljesen egyértelmű számomra, hogy nem vagyok szerelmes Borába, és azt is tudom, hogy ha eddig nem voltam az, akkor ezután sem leszek. Bora még adni akar egy kis időt ennek az egész kapcsolat dolognak, de én furán fogom érezni magamat a közelében, és már nem lesz olyan, mint eddig volt. Megértem Bora szemszögét is, hogy neki ez rosszul esik, és szeretne azért még próbálkozni, de szerintem ez semmi jóhoz nem fog vezetni, pláne, hogy végig bőgtem az éjszakát az egész helyzet miatt. Persze, hogy rosszul éreztem magamat, mert egyértelmű, hogy itt én csesztem el valamit, és valami velem nincs rendben, mert Bora tényleg kimutatta a szeretetét irántam, és törődött velem, akkor miért nem vagyok képes viszontszeretni?

Ahogy reggel felébredtem az ébresztőmre, úgy éreztem magamat, mint egy élőhalott. A szemeim fájtak és fel voltak puffadva a sok sírástól, a fejem pedig szintén ebből az okból kifolyólag hasogatott. Igazán megtanulhattam volna már az évek alatt, hogy ha tíz percnél többet sírok, akkor másnap nagyon megszívom, de valahogy sose tudok erre gondolni, amikor éppen bőgök. Igazából meg sem lepődtem, mikor a fürdőszobában megláttam magamat, mert fel voltam készülve arra, hogy úgy fogok kinézni, mint akit körülbelül megkínoztak álmában, pedig egyébként semmi különös nem történt. Viszont ami meglepett, az az volt, hogy a fürdőszoba túl tiszta volt tegnaphoz képest. A tükrön nem voltak vízcsepp nyomok, ugyanúgy a zuhanykabin ajtaján sem, valamint a tegnap összevérezett, fehér törölközőm helyén is egy új, tiszta törölköző volt. Ezek szerint anya ma nem megy dolgozni, és korán felkelt takarítani, aminek nem igazán örülök, mert így teljesen egyértelmű számára, hogy már megint mit csináltam tegnap este. Tudom, hogy megígértem Junghyunnak, hogy nem bántom magamat többet, de tegnap annyira utáltam magamat, hogy nem bírtam megállni. Viszont most nem mentem túl messzire, elég volt, csak egy-két sebet ejtenem magamon ahhoz, hogy elégedett legyek, de ettől függetlenül természetesen azok is nyomot hagytak a törölközőn.

Yuonnak még volt egy jó húsz perce aludni, ezért halkan osontam le az emeletről, de közben nagyon is tartottam az anyával való találkozástól. Szabályosan remegtem, pedig egyébként ez a nap nem úgy kezdődött, mint ahogy azok a bizonyos rossz napjaim szoktak. De anya haragja felér minden szörnyűséggel, szóval abszolút érhető módon féltem tőle.

- Jó reggelt! – köszöntem anyának és apának halkan, ugyanis mindketten a konyhában voltak, ahova én is tartottam.

- Jó reggelt Jimin! – köszönt vissza anya, de nem fordult felém, ugyanis nekem háttal állt. – Kérsz kávét? – kérdezte, én pedig ekkor már tudtam, hogy ha nem is haragszik, minimum csalódott.

- Nem, köszönöm, fáj a fejem meg hányingerem van, szóval most kihagyom – válaszoltam, és közben a vízforraló felé vettem az irányt, hogy forraljak egy kis vizet egy teához. Az talán nem köszön vissza, ha megiszom.

- Történt tegnap valami érdekes? – kérdezte apa, és közben felpillantott az újságból, amit éppen olvasott.

- Nem, semmi különös – vágtam rá reflexből, pedig most nem feltétlen kellett volna kamuznom, mert egyértelmű, hogy nem csak anya, de apa is tisztában van vele, hogy valami nincs rendben.

- Akkor miért találtam reggel megint egy véres törölközőt a fürdőszobádban, amikor takarítottam? – fordult felém most már anya is, és az arcán egyáltalán nem haragot vagy dühöt láttam, hanem inkább aggodalmat, és csalódottságot.