Against The Law /Jikook ff./

19. rész

Jimin szemszög

- Mikor jössz haza? – kérdezte anya a falnak támaszkodva, miközben én a bakancsomba tuszkoltam bele a lábamat.

- Nem tudom. Tizenegy? Éjfél körül? Attól függ, hogy mikor állunk neki a filmnek és milyen hosszú, de majd sietek – mondtam, ugyanis tényleg lövésem sem volt, hogy mikor érek haza.

- Nem azért mondtam, akkor jössz, amikor akarsz, csak, hogy ne ijedjek meg, ha éjjel kettőkor valaki kinyitja a bejárati ajtót – magyarázta anya, de közben mosolygott. – És... tényleg csak filmet fogtok nézni? – kérdezte anya továbbra is mosolyogva, én meg őszintén azt sem tudtam hirtelen, hogy mit mondjak.

- Hagyd már szegény gyereket élni! – jelent meg apa is, és átkarolta anya derekát. – Már majdnem huszonkét éves, nincs beleszólásunk a szerelmi életébe – folytatta apa.

- Több mint valószínű, hogy tényleg csak filmet fogunk nézni. Még nem is beszéltük meg, hogy mi van közöttünk, szóval... - meséltem, miközben a kabátom cipzárját húztam fel.

- Rendben, a lényeg az, hogy jusson eszetekbe, hogy mindkettőtöknek van már egy gyereke, nem kell több – mosolyodott el anya, mire én csak megforgattam a szemeimet.

- Nem lesz több gyerek, mert csak filmet nézni megyek át – sóhajtottam egy nagyot.

- Jól van, csak ugratlak – lökött vállba anya, mire én is elmosolyodtam.

- Megyek, mert már amúgy is késésben vagyok. Majd valamikor jövök! – mondtam, majd adtam még egy utolsó puszit meg ölelést Yuonnak, és el is indultam kifelé.

Bora meghívott szombat estére, hogy nézzünk meg együtt egy filmet nála, ami történetesen ma este van. Tulajdonképpen ez lesz a harmadik randink, csak most nem megyünk sehová, hanem megoldjuk otthon. De szerintem ez is egy tökéletes randi lesz, nem kell mindig drága helyekre menni, főleg, hogy mindketten egyedülálló szülők vagyunk, és nem feltétlen van pénzünk minden héten puccos randikra menni. Szerencsére Bora is így gondolja a dolgokat, nem igényli a drága dolgokat, azt mondta, hogy neki bármi tökéletes, ha velem lehet. Ez fordítva is igaz, mert én is mindig élvezem Bora társaságát, legyen az akár egy közös kávézás, vagy játszóterezés a fiúkkal.

Persze anya ezt is túlgondolta, és egyből arra következtetett, hogy ennek a randinak ágyba bújás lesz a vége, de biztos vagyok benne, hogy nem. Nem akarom, hogy az legyen Borával, mint anno Yejivel, hogy csak dugni járunk össze, mert szeretnék végre egy normális kapcsolatot, ahol nem csak a testi örömök játszanak szerepet. Pláne, hogy Borával még tényleg nem beszéltünk meg semmit, nem tisztáztuk, hogy akkor most mi van, de azt hiszem, hogy az én feladatom lesz megkérdezni majd valamikor azt, hogy lesz-e a barátnőm. Csak mivel Yejivel sose randiztunk, csak lefeküdtünk, a suliban meg úgy csináltunk, mint egy tökéletes pár, ezért nem tudom, hogy hány randi illetve mennyi idő után szabad ezt megkérdezni. Igen, tudom, huszonkét évesen illene már ezzel tisztában lenni, de könyörgöm, az én tinédzser éveimből kimaradtak a randik, mert túlságosan elfoglalt voltam azzal, hogy utáljam magamat és ugorjak, akárhányszor csak Yeji csettint, később pedig a pelenka csere és a büfiztetés foglalt le.

Pont hét órakor parkoltam le Bora panelja előtt, szóval nem késtem egyáltalán. Ahogy kiszálltam az autóból, végig gondoltam, hogy meg van-e mindenem, és végül arra jutottam, hogy szerencsére semmimet sem hagytam otthon. Bár sok mindent nem kellett magammal hoznom, csak a telefonomat, a kulcsaimat meg a Borának vett doboz csokit, és ennyi. Szépen sem kellett öltöznöm, Bora azt mondta, hogy kényelmes ruhába jöjjek, mert csak filmet nézünk, szóval tényleg semmit nem rontottam el, vagy felejtettem el.