Against The Law /Jikook ff./

40. rész

Jimin szemszög

Ahogy Jungkook kinyomta a hívást, egy jó tíz másodpercig még a kezemben tartottam a telefonomat, és csak bámultam, hogy ez most mi volt. Nem szokott ő engem felhívni, azt meg pláne nem értettem, hogy miért jön értem, és hova akar menni, mikor hétfő este negyed kilenc van. Tudtommal nem annyira kedvel engem, és ő akarta a legjobban minimalizálni a találkozásainkat, most meg felhív random, és közli velem, hogy öt perc múlva itt van értem? Valami nincs itt rendben...

- Mi az? Ki volt az? – kérdezte Junghyun, és fel is pillantott rám a puzzleből. Yuonnal éppen egy Micimackós puzzlét próbáltak kirakni így elalvás előtt, de inkább Junghyun rakta ki, mint Yuon.

- Jungkook volt. Azt mondta, hogy szedjem össze magamat, mert öt perc múlva itt van értem – mondtam Junghyunnak, és közben leültem melléjük az ágyra.

- Jungkook? Mit akar tőled, ráadásul ilyen későn? – nézett rám furán Junghyun, és abszolút megértettem, hogy nem érti a helyzetet, mert én sem.

- Nem tudom... Fura volt a telefonban, szóval lehet, hogy történt valami, de akkor sem értem, hogy miért szeretne velem találkozni, mert csak a húga barátja vagyok – gondolkodtam.

- Lehet, hogy Borával történt valami? – ötletelt Junghyun is.

- Nem hiszem, fél órája beszéltünk, és akkor még otthon voltak Jeongsannal – ráztam meg a fejemet.

- Akkor? Elmész Jungkookkal? – kérdezte az öcsém.

- Van más választásom? Nem úgy hangzott a telefonban, mintha egy eldöntendő kérdést tett volna fel nekem – nevettem el magamat egy kicsit.

- Akkor öltözz át, és menj nyugodtan. Majd én vagy anya leteszi Yuont aludni, nem nagy cucc – rántott vállat Junghyun, én pedig csak bólintottam egyet, és ki is nyitottam a szekrényemet, hogy lecserélhessem a pizsamámat. Nem igazán tudtam, hogy hova megyünk, és mit kellene felvennem, ezért nem mertem megkockáztatni a melegítőnadrágot. Viszont annyira, hű de nagyon szépen felöltözni sem volt kedvem, ezért végül egy farmert, és egy kapucnis pulcsit rángattam elő, mert az olyan hétköznapi. Még adtam egy puszit Yuonnak, elköszöntem Junghyuntól, és már robogtam is le az emeletről.

- Hát te? Hova mész ilyen későn? – kérdezte anya, ugyanis apával a nappaliban néztek együtt valami vetélkedő showt.

- Egy barátom hívott az előbb, hogy beszélni akar velem, szóval egy kicsit el kell mennem, mert fontos – találtam ki valami hazugságot gyorsan, mert se az nem hangzott volna jól, hogy Bora bátyja keres, sem az, hogy a tanárom.

- Barátod? Milyen barát? – nézett rám anya kérdőn.

- Vannak barátaid? – kérdezte apa hirtelen, de aztán leesett neki, hogy ez kicsit szemét volt, ezért ijedten nézett rám, de én csak elmosolyodtam, mert amúgy jogos volt a kérdés.

- Egyetemi barát, nem ismeritek, mert nem meséltem róla sokat, és nem is vagyunk olyan rettentően közeli barátok, de vele szoktam az egyetemen lenni – magyaráztam össze-vissza, miközben öltözködtem.

- Értem. Vigyél kulcsot, meg vigyázz magadra! Nem mondom, hogy ne maradj sokáig, és adott időre érj haza, mert felnőtt vagy már, de azért úgy beszélgessetek, hogy tudj eleget aludni! – mondta anya kedvesen, én pedig csak mosolyogva bólintottam egyet, majd elköszöntem, és kimentem a házból.

Jungkook fekete autója már ott állt a ház előtt, ezért kapkodtam a lábaimat, hogy ne kelljen sokat várnia rám. Bár igazából meg kellene köszönnie, hogy eljövök itthonról miatta ilyen későn, de jobb nem felbosszantani a férfit, pláne, hogy a telefonban is hallottam, hogy nem volt jó kedve.