Against The Law /Jikook ff./

24. rész

Jimin szemszög

- Anya! – kiabáltam át az egész házon, ugyanis nem találtam az emlegetett személyt.

- A jó ég áldjon meg Jimin, itt vagyok a fürdőszobában! – kiabált vissza anya egy másodpercen belül, én pedig a fürdő felé vettem az irányt. – Mondjad, mi az, amiért üvölteni kell? – nézett rám anya morcosan, miközben a szennyest pakolta be a mosógépbe.

- Csak azt akartam kérdezni, hogy nem lenne-e baj, ha átjönne Bora meg a kisfia? – kérdeztem, és közben segítettem anyának elővenni a mosószert meg az öblítőt a szekrényből.

- Most? – egyenesedett fel egyből anya.

- Hát úgy egy negyed órán belül – pillantottam az órámra, hogy megnézzem, mennyi idő is van pontosan.

- És ezt nem tudtad volna előbb közölni velem? A ház romokban, mindenhol Yuon játékai hevernek, nincs elmosogatva, és semmi ehető dolog sincs – akadt ki anya teljesen.

- Nyugi, Borát nem különösebben érdekelnék ezek, neki is van egy kisfia. Különben meg, úgyis a szobámban lennénk, mert beszélnünk kell valamiről – mondtam anyának. Végre sikerült találnunk egy olyan délutánt, amikor Bora sem túlórázik, és nekem sincs dolgom, így most fogjuk megejteni a lelkizős beszélgetést, amitől kicsit tartok, de előbb-utóbb túl kell esni rajta. Bora amúgy is már hétfőn beszélni akart róla, de ő aznap, és kedden is túlórázott, szerdán meg én voltam fodrásznál, így még egy napot tolni kellett. De legalább már szép szürke a hajam, és nem úgy nézek ki, mint egy koravén, őszülő csávó.

- Beszélni? – húzta fel anya a szemöldökét gyanakvóan, én pedig tudtam, hogy ő egészen másra gondol.

- Igen, beszélgetni. Tudod, társalogni, csevegni, eszmét cserélni... - soroltam a különböző szinonimákat, hátha így megérti anya, hogy semmi olyan tervünk nincs.

- Tudom mit jelent a beszélgetni! – mondta anya ingerülten, és közben a kiürült mosószeres flakonnal tarkón vágott.

- Nem gondolod, hogy nekiállunk egyéb dolgoknak úgy, hogy ti is itthon vagytok, plusz a gyerekek is? Különben is, miért kell egyből rosszra gondolni? Egy kapcsolat nem csak szexből áll, igenis szoktunk beszélgetni! – akadtam ki most én, ugyanis felidegesített, hogy anya egyből ezt feltételezi.

- Jól van, na, csak ugrattalak! – mosolyodott el anya, és közben kitessékelt a fürdőszobából. – Jöhetnek nyugodtan, ha nem zavarja őket a kupi. És gondolom akkor addig enyémek a gyerekek, igaz? – kérdezte anya.

- Hát, ha nem baj – néztem rá zavartan. – Maximum egy óra, nem több – tettem hozzá.

- Majd addig csinálok a fiúkkal valami vacsorát, az lefoglalja őket – mondta anya, és közben megindult a konyha felé.

- Oké, köszi! Még össze kell pakolnom a szobámban, mert a földön is jegyzetek vannak, szóval, ha megbocsátasz – magyaráztam anyának, és közben megindultam az emeletre. Valóban romokban hevert a szobám, ugyanis igyekeztem a lehető legtöbbet tanulni, amíg Boráék ideérnek, és ebből egy kisebb káosz lett. Nem mintha alapjáraton nem lenne káosz, de most sokkal nagyobb volt, mint általában.

Pont sikerült összepakolnom, mire Boráék ideértek, ezért tudtam én ajtót nyitni. Pláne, hogy anya azzal volt elfoglalva, hogy leszedje Yuont a vécéről, ezért nem is maradt más opció, csak én, mert arra várhatunk, hogy apa felkel ezért a kanapéról. De amúgy is az én vendégeim, ezért alap, hogy én nyitok ajtót, azt hiszem.

- Bocsánat, hogy késtünk, csak Jeongsan nem tudta eldönteni, hogy epres, vagy almás nyalókát hozzunk – forgatta meg a szemeit Bora, miközben elkezdte lefejteni Jeongsanról a kabátját, aki a kezében szorongatta a két nyalókát.