Against The Law /Jikook ff./

52. rész

Jimin szemszög

Az éjszakám Jungkook lakásán meglepően nyugodtan telt. Nem keltem fel arra, hogy éppen megy hányni a mosdóba, arra sem, hogy fuldokolna, avagy bármi egyéb problémája lenne. Egyszer mikor felkeltem, hogy elmenjek mosdóba a sok hülye limonádé miatt, amit ez a jómadár itatott meg velem, hallottam, hogy egy cseppet horkol, de azon csak nevettem egy jót, és miután elvégeztem a dolgomat, vissza is feküdtem aludni. Lola is jól elkényelmesedett mellettem, a fejemnél, a párnán gömbölyödött össze, így esély sem volt arra, hogy ráfeküdjek. Bár Yuont se nyomom soha össze, szóval talán ettől nem is kellett volna tartanom. De azért Jungkook kiskutyájáról beszélünk, és biztos nem tapsolt volna meg, ha közlöm vele reggel, hogy matricát csináltam a kutyájából.

Reggel, vagyis inkább délelőtt tízkor keltem fel, és csakis azért, mert Lola az ágy mellett nyöszörgött meg toporgott, hogy le akar menni. Mivel Jungkook még mindig ki volt ütve, ezért összekapartam magamat, és levittem a kis jószágot. Elég csípős volt a reggeli levegő, ezért kapkodtuk magunkat, mindössze tíz perc alatt lerendeztünk mindent. Fent aztán Lola kapott reggelit, és én is úgy döntöttem, hogy csinálok valamit enni, mert még nem akartam Jungkookot felkelteni, és én se siettem nagyon haza. Csak egy szokásos melegszendvicset csináltam, meg kávét, és mivel Jungkook aludt, ezért bátorkodtam a nappaliban megenni a reggelimet a kanapén ülve, miközben a reggeli hírek ismétlését néztem. Nem tudom, hogy Jungkook hogy van ezzel a szobában evéssel, de ha eszembe jut, hogy leette spagettivel az ágyneműjét, akkor annyira talán nem zavarná, hogy egy szendvicset a kanapén eszek meg, ráadásul morzsa nélkül. Lola emiatt szomorú is volt, mert várt azért egy kis finom falatra, de túl szépen eszek. Anya mindig mérges volt, ha mindent összemorzsáztunk Junghyunnal, ezért vagy kaptunk egy baromi nagy tálcát, vagy mikor idősebbek lettünk, akkor megtanultunk nem morzsázni, vagy felenni a földről is a morzsákat. Persze amikor Yuon szór szét mindent a konyhában, akkor annyi a reakció, hogy „semmi baj, a mami mindjárt feltakarítja", de ez egyértelmű volt, hogy az unokák más bánásmódot fognak élvezni.

Már delet ütött az óra, és Jungkook még mindig mélyen durmolt. Próbáltam kicsit hangosabban nézni a tévét, hátha felkel rá, meg csörömpöltem mosogatás közben, de meg se rezzent az ágyban. Ugathatott Lola is, rohangálhattunk a lakásban, vagy felcsengethetett a postás, de Jungkook csak fordult egyet, és ugyanúgy húzta a lóbőrt tovább. Junghyun írt nekem, hogy egykor kész lesz az ebéd, és anya örülne neki, ha addigra hazatolnám a képemet, ezért vagy negyed órán keresztül ültem a nappaliban, és készítettem magamat arra, hogy be kell mennem a medve barlangjába, és fel kell keltenem a bestiát. Komolyan kellett negyed óra arra, hogy összeszedjem magamat, és még egy keresztet is vetettem, mielőtt bementem a szobába, hiába nem vagyok annyira nagyon vallásos. Azért jobb a békesség...

Végül vettem egy nagy levegőt, és bementem Jungkook szobájába. Még mindig aludt, háton ki volt terülve, a takaróját lerúgta magáról, és mindössze egy alsónadrág takarta a testét, amibe egy kicsit bele is pirultam, ezért inkább a sötétítőfüggönyhöz léptem, hogy elhúzzam. Elég hangos volt, reméltem, hogy felkel az álomszuszék erre, de ez nem történt meg. Sóhajtottam egy kisebbet, és Jungkook ágya mellé léptem, majd egy kis ideig csak bámultam őt, és azon agyaltam, hogy most mi legyen. Megpróbáltam először finoman megsimogatni a karját, de ez nem jött be. Aztán megböködtem ugyanott, de szintén semmi. Megböködtem az arcát is, de nyammogott egyet, aztán kész. Szóval fogtam magam, kicsit fölé hajoltam, és a két vállát megfogva megrázogattam egy kicsit. Nem számítottam rá, hogy erre aztán Jungkook szemei kipattannak, és hirtelen fel akar ülni, ezért ennek következtében Jungkook telibe fejelte az államat, ami mondanom sem kell, baromira fájt, minek után tegnap felrepedt a szekrény lefejelése miatt.