Against The Law /Jikook ff./

58. rész

Jimin szemszög

- Jungkook, csak most az egyszer hallgass rám, légy szíves! Nem érted, hogy ennek nagyon nem így kellene kinéznie? – kérdeztem nevetve, miközben Jungkookot néztem, aki éppen a süti masszáját öntötte át a tepsibe, de az túl ragadós volt, és nem igazán akart kifolyni a tálból.

- Dehogynem, ennek pontosan így kell kinéznie! – vágta rá Jungkook, de közben meg kellett ráznia a tálat, mert a massza továbbra sem mozdult.

- Még vagy két deci tej kell bele, ne kelljen erőszakkal elvennem tőled! – fenyegettem meg, de erre Jungkook csak elnevette magát, és tovább rázta az edényt.

- Próbáld meg a kis cérna vékony kezeiddel! Úgysem fog sikerülni – rázta a fejét Jungkook mosolyogva, én meg tudtam, hogy úgy sem tudok akkorát ütni, hogy fájdalmat okozzak neki, ezért nemes egyszerűséggel pólón keresztül megcsíptem a mellbimbóját, és kicsit megcsavartam, amire Jungkook olyan visítást engedett ki, hogy még én is meglepődtem. De a célomat elértem, és szó szerint eldobta a tányért, amit én aztán elvettem előle, és átraktam a másik pultra, hogy tudjak még tejet önteni bele. – Te állat! Ez szabálytalan volt! – háborodott fel Jungkook, és közben még mindig a fájó területet tapogatta.

- Itt nincsenek szabályok, ez a való élet – ráztam a fejemet mosolyogva, és közben az immáron elég híg süti masszát kevergettem.

- Most boldog vagy? Elrontottad az egészet... - sóhajtott nagyot Jungkook, miközben a sütit nézegette.

- Nem rontottam el, pont, hogy megjavítottam. Figyeld majd meg, hogy tökéletes lesz – magyaráztam, majd elkezdtem átönteni most már ténylegesen a tepsibe a masszát, miközben Jungkook befejezte a drámázást, és hátulról ölelt át engem.

Anya és apa elmentek színházba így szombat délután, és ki tudja, hogy mikor jönnek haza, mert valami négy órás előadásra mentek. Fogalmam sincs, hogy hogyan képesek végig ülni négy órát, és nem bealudni, de annyira nem is bánom, mert így át tudtam hívni Jungkookot, hogy tudjunk egy kis időt együtt tölteni. Tervben van, hogy kicsit tanulunk, lehet, hogy nézünk egy filmet, de mindenekelőtt sütöttünk sütit, hogy meglepjük Yuont. Már ebéd után is itt volt Jungkook, és ő altatta el Yuont, ami mondanom sem kell, zökkenőmentesen ment. Nem tudom, hogy milyen varázsereje van Jungkooknak, de egyáltalán nem bánom, hogy néha át tudja venni ezt a dolgot, mert mostanában sokszor ellenkezik a fiatalember, hogy ő már nagy, és nincs szüksége alvásra. Aztán valahogy mégis alszik két-három órát, és mosolyogva, kócosan és elégedett fejjel mászik elő a szobájából.

- Mit csinálunk most? – koslatott utánam Jungkook, miközben én a mosdó felé mentem.

- Én elmegyek mosdóba, te meg addig lehozhatnád a jegyzeteimet az emeletről. Az asztalomon van egy mappa, az kellene – mondtam neki, mire Jungkook arca egy kisebb grimaszba torzult.

- Most komolyan tanulni akarsz? – kérdezte Jungkook csalódottan, amin el kellett mosolyodnom. Közelebb léptem hozzá, és mindkét kezemet az arcára tettem, majd egy apró puszit adtam neki, hogy kicsit több életkedve legyen.

- Március közepe van, két hónap, és megint vizsgaidőszak, és kettőnk közül valakinek még nincs diplomája – mondtam, viszont Jungkook szerintem nem is figyelt rám, csak az ajkaimat bámulta, ezért én elengedtem az arcát, majd ismét megindultam a mosdó irányába.

- Ha segítek, akkor hamarabb kész leszel? - szólt utánam Jungkook, mire én megálltam a mosdó ajtajában, és úgy csináltam, mint aki elgondolkodik.

- Hát, ha nem tereled el a figyelmemet, akkor van rá esély – bólintottam mosolyogva, majd becsuktam magam mögött az ajtót.

Amíg én mosdóban voltam, addig Jungkook valóban felment a jegyzeteimért, majd leült a nappaliban a kis asztal elé, és előpakolta a lapokat. Én is letelepedtem mellé, és csak figyeltem, ahogy rendezgette a dolgokat, majd elkezdett magyarázni. Mondtam neki, hogy nem kell még egyszer elmagyaráznia, de hajthatatlan volt, és úgy vélte, hogy így hamarabb megjegyzem a dolgot. Annyira nem is tévedett, mert tényleg utána egyszer kellett elolvasnom minden részt, és fel tudtam mondani Jungkooknak. Persze közben össze-vissza mászkáltam a nappaliban, volt, hogy fejjel lefelé lógtam a kanapén, és volt, hogy Jungkookon tehénkedtem, mert egyszerűen nem tudok úgy tanulni, hogy ülök, és meg sem mozdulok. Jungkooknak kicsit az agyára mentem ezzel, de néha kapott egy csókot, és ezzel sikerült lenyugtatnom, és ki tudta bírni azt az egy órát, amit tanultunk. Nem haladtam annyit, mint amennyit szerettem volna, de majd este, ha már elment Jungkook, akkor folytatom.