Against The Law /Jikook ff./

39. rész

Jungkook szemszög

Mivel egyedül élek a kiskutyámmal, aki általában nyugodtan alszik minden éjjel, ezért nem igazán vagyok hozzászokva ahhoz, hogy arra ébredek, ahogy egy három és fél éves gyerek tappancsa nyomódik a bordáim közé. Eltartott egy jó pár pillanatig, amíg feleszméltem a kómából, és leesett, hogy Bora ágyában hajtottam álomra a fejemet előző éjjel, így minden bizonnyal Jeongsan volt az, aki rajtam tehénkedett.

- Jó reggelt! Hasadra süt a nap! – vigyorgott a fejembe San-ah, kócos hajjal és pizsamában. Hiába volt rettenetes ez az ébresztés, ahogy megpillantottam a boldog arcát, egyből jobb kedvem lett, és kevésbé akartam elküldeni melegebb éghajlatra, amiért kitaposta a belső szerveimet.

- Gyere ide, süssön kettőnk hasára a nap! – mondtam neki, és közben felhajtottam magam mellett a takarót, mire Jeongsan vidáman feküdt be mellém. Átöleltem a hozzám képest pici testét, és adtam neki pár puszit, aztán ez hamar átment abba, hogy én csikiztem őt, ő meg nevetve és sikítozva kérlelt, hogy fejezzem be.

- Életben marad azért a gyerekem? – jelent meg Bora az ajtóban, és bár komoly volt a hanglejtése, az arcán ugyanúgy ott virított egy mosoly, akárcsak az enyémen és Jeongsanén.

- Persze – mondtam én is mosolyogva, és közben elengedtem Jeongsant.

– Gyertek inkább reggelizni, mert kihűl a rántotta meg a kávé! – mondta még Bora, majd kisétált a szobából, és utána totyogott Jeongsan is. Hiába, ha kajáról van szó, akkor ő már megy is, mert imádja a hasát.

Én is összekapartam magamat az ágyból, és úgy ahogy voltam, pizsamában meg kócos hajjal kimentem a konyhába, és leültem az asztalhoz, hogy neki állhassunk reggelizni. Közben Bora elmondta, hogy hogyan fog kinézni a napja, és, hogy délután majd találkozunk, meg Jeongsannal is beszélgettünk erről-arról. Aztán Lola is előbukkant, ugyanis ő is itt aludt, ezért reggelit is kellett neki adnom, aminek felettébb örült a kisasszony, mert ő is szereti a hasát. Persze mivel kistestű, ezért figyelni kell arra, hogy ne etessem túl, ugyanis hajlamos lennék erre, de eddig még nem történt ilyen katasztrófa, és még nem gurul a kutya. Szerintem Bora is kicsinálna, ha malacot csinálnék a Yorkimból, és elvenné tőlem a jószágot, pedig ezalatt a másfél év alatt rendesen hozzám nőtt, és nem bírnám ki nélküle. Ő az egyetlen társaságom Bora és Jeongsan mellett, és mivel nem lóghatok minden nap a húgom nyakán, ezért mikor otthon vagyok, Lola nyújtja nekem a társaságot. Ez elég rosszul hangzik, de inkább ő, mint, hogy kapcsolatom legyen.

Miután megreggeliztünk nyugodtan, én összeszedtem magamat, és már indultam is haza Lolával, hogy utána mehessek az egyetemre. Mivel hétfő van, ezért elkerülhetetlen, hogy munkába menjek, viszont Lolát magammal sem vihetem, és Bora lakásában sem akarom hagyni, ezért kénytelen vagyok haza szaladni vele. Mármint, nem szaladtam, Isten ments, hogy én mozogjak, de azért szedtem a lábaimat rendesen. Miután leraktam Lolát, már mentem is az autómhoz, és indultam az egyetemre, mert kissé késésben voltam. Van első órám, pontban nyolckor, és nem lenne jó, ha elkésnék, mert én általában sosem kések. Sőt, én szoktam adni a büntető beugró kérdéseket érte. Szép lenne, ha én kapnék a diákoktól kérdést, bár azt próbálnák meg, olyan tesztet állítanék össze nekik, amire még a nevüket sem tudnák helyesen felírni. Nem mintha nem tudnék bármire válaszolni, de azért na, egyenlőre én vagyok a tanár. Vagyis valami ahhoz hasonló.

Szerencsére időben beértem az egyetemre, ezért én adtam a kérdést, és nem én kaptam. Kicsit unalmas volt az óra, elsőévesekkel volt, akik még nagyon kis aranyosak és lelkesek, de így nincs olyan izgalom, mint például mikor Jimin elkésik, elröhögi magát a beugró kérdésnél, és a többi. Nem azt mondom, hogy nem borított ki ezekkel anno, de most már csak nevetni tudok a történteken. Jimin elég bátor volt, amikor tényleg elnevette magát, mikor túl könnyű kérdést adtam neki, és abban a pillanatban komolyan kivágtam volna az előadóból, de most már szerintem nem lenne képes ennyire kiakasztani. Persze így is kapna büntetést a késésért, de nem tudom, gondolom azért, mert összeismerkedtünk kicsit jobban, de már nem haragudnék rá annyira.