Against The Law /Jikook ff./

25. rész

Jimin szemszög

- Szerintem ez még mindig nem jó ötlet – sóhajtottam egy nagyot, miközben lehuppantam az ágyam szélére.

- Nem kérdeztem a véleményedet, és szerintem Bora sem – mondta Junghyun, miközben a ruháim között turkált.

- Ha ennyire jó ötletnek tartod, akkor menj te helyettem, nekem úgysincs kedvem – vágtam rá.

- Jimin, megígérted, hogy nem játszod itt a negyvenes apukát, hanem megpróbálod kicsit élvezni is az életet. Nem fogsz belehalni, ha elmész egyet bulizni, plusz csak huszonkettő vagy, simán belefér – fordult felém Junghyun mérgesen, és a kezében egy inget tartott. Bora kitalálta, hogy menjünk el bulizni egyet, ugyanis felmondott a munkahelyén, ahol mostanában annyit kellett túlóráznia, és meg akarja ünnepelni. De én évekkel ezelőtt voltam utoljára rendes buliban, és szerintem már azt sem tudom, hogy hogyan kell egyáltalán egy buliban úgy táncolni, hogy ne égessem le magamat.

- Jó, de ez teljesen kívül esik a komfort zónámon – ellenkeztem továbbra is.

- Pont ez a lényeg! Tessék, próbáld fel ezt ahelyett, hogy itt rinyálsz! – nyomott a kezembe egy fekete inget, én pedig csak beletörődtem a sorsomba, és nekiálltam felvenni az inget. – Oké, ez nem lesz jó. Úgy nézel ki a fekete ingben és nadrágban, mint egy depressziós tini, aki megunta az életet, kell valami más szín – elemezte ki Junghyun az öltözékemet, én meg csak felvont szemöldökkel néztem rá, ugyanis őszintén? Nem állt messze a valóságtól a kinézetem körülírása. – Jó, ez szar példa volt, de érted – tette hozzá Junghyun, majd vissza is fordult a szekrényemhez.

- Nem választhatnám inkább én ki a ruhámat? – kérdeztem, miközben levettem az inget.

- Szó sem lehet róla! Nesze, ez így tuti jó lesz – adott a kezembe Junghyun egy sima fehér, kissé mély kivágású pólót. – Tűrd be a derekát! – parancsolt rám, én pedig tettem, amit kért. – Tökéletes! Felveszel hozzá egy farmerkabátot, és kész is vagy! – gyönyörködött bennem Junghyun, és rettentően büszke volt a művére.

- Ugye tudod, hogy ezt egyedül is megoldottam volna? – kérdeztem, miközben beálltam a tükör elé, és én is szemügyre vettem magamat. Amikor a fedetlen alkaromra tévedt a tekintetem, kissé elhúztam a számat, és feljegyeztem a fejembe, hogy tényleg ne felejtsem el a farmer kabátot.

- Nem, hogy inkább kinyögnél valami olyasmit, hogy „köszönöm drága testvérem, hogy nem engedtél el nagypapi felszerelésben bulizni" – forgatta meg a szemeit Junghyun, majd leült az ágyamra. – Mikorra mész Boráért? – kérdezte.

- Kilencre – mondtam, miközben tettem magamra egy kis kölnit, hogy jó illatom legyen, és dezodort is használtam, ugyanis én nagyon szeretem, ha jó illatom van. Még akkor is, ha más nem érzi, mert én viszont igen, és nem tudom, ettől tök jól érzem magamat. – Mindjárt lefektetem Yuont aludni, eszek valamit, aztán megyek is – meséltem, és közben egy utolsó pillantást vetettem magamra.

Ahogy én elkészültem, anya pont akkor lett kész Yuon fürdetésével, ezért már csak az volt hátra, hogy megmossuk a fogát és olvassak neki esti mesét, ő pedig bealudjon rajta. Szerencsére ez egy jó negyed óra alatt sikerült is, mert ma nagyon elfáradt a játszótéren, így negyed kilenckor betörőket megszégyenítő módon osontam ki a szobájából, majd le a földszintre. Csináltam pár pirítóst, és szép nyugiban bevágtam őket, majd én is elmentem fogat mosni, és még volt egy kis időm a többiekkel tévét nézni. Valami tehetségkutató ment a tévében, de több tehetségtelen volt, mint tehetséges. Nem tudom, hogy az embereknek miért nincs önkritikájuk és fülük, ugyanis még én is nulla zenei érzékkel hallottam, hogy ki milyen szörnyű énekes.