Against The Law /Jikook ff./

67. rész

Jimin szemszög

Körülbelül hajnali fél háromig voltunk a bárban, és csak akkor sikerült hazarángatnom a három igazán ittas állapotban lévő személyt, akikkel mentem. A lányokat hazavittem Boráékhoz, mi meg Jungkookkal tovább mentünk hozzánk, mert ugyebár megígértem anyának, hogy otthon alszunk. Persze az út nem volt olyan sima, mert Jungkook szó szerint végig röhögcsélte az utat mellettem, és megkérdezte a lányokat, közülük is inkább Borát, hogy tudta-e, hogy ilyen jól tudok szájjal kielégíteni embereket, csak sajnos ő közel sem ilyen szép szavakkal fejezte ki magát. Ebből egy hatalmas röhögőgörcs és kínos beszélgetés kerekedett, de nem igazán szóltam közbe, hogy fejezzék be a képességeim kibeszélését, mert mindannyian olyan részegek voltak, hogy semmire sem fognak emlékezni, legalábbis remélem. Jungkookot kicsit bonyolult volt felrángatni aztán otthon az emeletre, mert még mindig rendkívül jó kedve volt, de szerencsére halkak voltunk, és senkit sem keltettünk fel. Jungkook teste amint az ágyba került, ő már húzta is a lóbőrt, ezért rám maradt a feladat, hogy alsónadrágra vetkőztessem, majd mikor ezzel kész voltam, én is ledobtam a felesleges ruhadarabjaimat, és befeküdtem Jungkook mellé az ágyba. Meg kellett állapítanom, hogy Jungkook ittas állapotban sokkal hangosabban horkol, ezért kicsit sokáig tartott, mire elaludtam, de végül csak sikerült ez is.

Éjjel nem volt semmilyen incidens, nem keltem arra, hogy Jungkooknak visszaköszön a sok alkohol, ezért mondhatni, egész nyugodtan aludtam egészen addig, amíg meg nem éreztem, hogy valaki az arcomat, majd a hajamat simogatja. Eleinte nem igazán szerettem volna felkelni, mert még úgy éreztem, hogy nagyon fáradt vagyok, de ez a valaki, aki minden bizonnyal Jungkook volt, csak nem hagyta abba az arcom simogatását, ezért kénytelen voltam kinyitni a szemeimet. Nem igazán számítottam rá, hogy Jungkook arca körülbelül tíz centire lesz az enyémtől, ezért kicsit meglepődtem, de ahogy pislogtam párat és kitisztult a látásom, mosolyogva bámultam Jungkook szintén vidám arcát.

- Jó reggelt szépségem! – mondta Jungkook halkan, a becenév hallatán pedig csak még jobban elmosolyodtam.

- Neked is jó reggelt! Bár egy kicsit hagyhattál volna még aludni – válaszoltam, és közben még ásítottam is egy hatalmasat, amin Jungkook csak elnevette magát.

- Mindjárt dél van, ideje volt felkelnünk – tájékoztatott Jungkook, miközben felült az ágyban, és a hátát a falnak támasztotta. Nekem még nem volt kedvem felülni, ezért csak kicsit forgolódtam, majd Jungkook ölébe tettem a fejemet, és úgy pislogtam fel rá, míg ő a hajammal szórakozott.

- Hogy nem vagy zombi azok után, amennyit ittál? – kérdeztem, mire Jungkook megint elnevette magát.

- Nem tudom, tehetség – rántott vállat barátom, majd lehajolt hozzám, és egy puszit adott a számra, mert megegyeztünk nem régen, hogy reggel ébredés után inkább nem csókolózunk, nehogy bárkinek is rossz élménye származzon belőle. Jelen esetben nekem lenne kellemetlen, mert Jungkookon még a kis puszinak köszönhetően is éreztem egy kis alkohol szagot, de majd mosunk fogat, és akkor minden rendben lesz.

- Emlékszel bármire is a tegnap estéből? – kérdeztem, mire Jungkook erősen törni kezdte a fejét.

- Rémlenek dolgok, de sok minden kiesett – válaszolta végül.

- Az sincs meg, hogy mit műveltünk az asztalnál, mikor kettesben voltunk? – kérdeztem rá a dologra mosolyogva, Jungkook meg egy picit eltűnődött, majd megrázta a fejét.

- Nem igazán, de ezek szerint valami említésre méltót – nevette el magát Jungkook.

- Kicsit elszaladt velünk a ló – mondtam, mire Jungkook csak felhúzta az egyik szemöldökét, hogy folytassam. – Lényegében szép szavakkal elmondva, kielégítettük egymást egy asztalnál, amit bár senki nem látott, de azért kicsit bátor mutatvány volt – meséltem, mire Jungkook arca szín tiszta döbbenetbe ment át.