Against The Law /Jikook ff./

53. rész

A rész legvégén nagyon minimális szintű önbántalmazás van említve, így akit ez rosszul érint, az ne olvassa végig a részt legyen szíves!

Jungkook szemszög

Sejtettem, hogy Jimin ismét távolságtartó lesz velem, és a lehető legjobban próbál majd kerülni a vasárnapi csókunk miatt, de arra azért nem számítottam, hogy egész héten nem jön be egyetemre. Már a csütörtöki napom is úgy ment le, hogy Jimint nem láttam sehol sem, és kezdett kicsit elegem lenni, hogy mindig ezt csinálja. Múltkor is, fogalmam sincs, hogy mi történt, amiért három napig ignorált, és lerázott azzal, hogy dolga van, de már az sem tetszett. Most tudom, hogy miért csinálja, de nem értem, hogy miért nem lenne egyszerűbb leülni, és átbeszélni a történteket. Még írtam is neki, hogy nem haragszom rá, meg semmi, és, hogy beszéljük meg a dolgot, de ő annyit válaszolt, hogy adjak neki egy kis időt, amit tiszteletben is tartottam, és négy napig nem kerestem. De így négy nap után már kezd zavarni a dolog, főleg, hogy akinek itt joga lenne időt kérni, az nem ő, hanem én, mert ő csókolt meg engem, nem én őt. Persze nekem nincs szükségem időre, mert pontosan tudom, hogy mit akarok, de ha Jimin megint a könnyebb utat választja, azaz a bujkálást, és a problémák szőnyeg alá seprését, akkor nehéz lesz megoldani a dolgokat.

Csütörtökön, azaz ma délután is én mentem Jeongsanért azzal a reménnyel, hátha összefutok Jiminnel, de egyáltalán nem lepődtem meg, mikor Jimin apukájával futottam össze, ahogy Yuont öltözteti át. Köszöntünk egymásnak, mert bár még csak egyszer vagy kétszer találkoztunk, emlékszik rám, de ennyi is volt. Ha még az anyukája jött volna, akkor kérdeztem volna Jimin felől, de az apukájával inkább nem kezdtem el trécselni. Nem azt mondom, hogy nem kedves a férfi, mert de, egyébként nagyon jó fej, de nem hinném, hogy ő szívesen beszélne nekem Jiminről. Tudtommal ő a csendes megfigyelő, és általában mindig kimaradt Jimin problémáiból, kivéve akkor, amikor kiderült, hogy milyen szinten bántalmazta magát. De ettől függetlenül Bora azt mondta, hogy ő is ugyanannyira imádja Jimint, és Yuont is, akárcsak az anyukája. Csak nyilván férfiből van, és nehezebben mutatja ki az érzelmeit, és ami azt illeti, szerintem ezt Jimin is örökölte, mert egyedül a kisfia felé tudja kimutatni azt, amit iránta érez. Bora iránt se tudta, de végül kiderült, hogy azért nem, mert nem is érzett semmit barátságon kívül. De amikor vasárnap megcsókolt, az teljesen más volt. Ott nem azt a Jimint láttam, aki befordul magába, és egyedül akar mindennel megküzdeni. Aznap Jimin tekintete egy nyitott könyv volt, legalább is számomra. Pontosan ezért is tudtam arra az elhatározásra jutni, hogy este átmegyek hozzájuk, és nem fog érdekelni, ha elzavar, és nem akar velem beszélni. Mióta ismerem Jimint, most először láttam azt, hogy vannak érzelmei, és nem csak a kisfia iránt, ez pedig megéri nekem azt is, hogy veszekedjen velem, és kiabáljon, hogy hagyjam békén.

- Itt alszol ma? – kérdezte Bora egyszer csak, mikor én Jeongsannal játszottam a szőnyegen, ő meg valami papírmunkát rendezett.

- Nem tudom, még van egy kis dolgom, amit el kell intéznem – válaszoltam, miközben felnéztem az órára a falon, ami már fél hetet mutatott.

- Milyen dolgod van? Már fél hét van – nézett rám Bora kérdőn, nekem meg fogalmam sem volt, hogy mit mondjak neki. Nem mondhatom azt, hogy arra vártam, hogy Jimin kezelésének vége legyen Sominnál, és átmehessek hozzá.

- Találkoznom kell valakivel, és csak most ér rá – mondtam végül egy kis gondolkodás után.

- Kicsoda? Csak nem valami pasi? – lelkesedett be Bora egyből, és már le is tette a kezéből a papírokat.

- Nem. Vagyis de, de csak munka ügyben kell találkoznunk – hazudtam, ugyanis nem akartam Bora orrára kötni, hogy Jiminhez megyek beszélgetni, mert vasárnap csókolóztunk, és most nem tudom, hogy mi van.