Against The Law /Jikook ff./

22. rész

Jimin szemszög

Másnap reggel mikor felkeltem, eleinte nagyon boldog voltam és nyugodt, ugyanis Bora ott feküdt mellettem, és ő volt az első dolog, amit megláttam. Ő még aludt, aminek örültem, ugyanis egy kicsit szemügyre tudtam venni őt ebben az állapotban is, mert eddig még nem volt alkalmam rá. Ez volt az első alkalom, hogy együtt aludtunk, és ha ez még nem lenne elég, az első együttlétünk is. Hogy őszinte legyek, jól esett négy év után újra megtapasztalni, hogy milyen is együtt lenni valakivel, mert az évek során már el is felejtettem, hogy mennyi örömet tud nyújtani ez az egész, de különösképpen nem mozgattak meg a tegnap este történtek. Mármint, jó volt meg minden, élveztem, de nekem sosem a szexuális dolgok voltak az elsők egy kapcsolatban. Örültem neki, hogy megtettük, mert ezzel ismét átléptünk egy mérföldkövet a kapcsolatunkban, de nem áll meg az élet tőle; ugyanúgy folytatunk tovább mindent, mint eddig. Főleg, hogy mindketten felnőttek vagyunk, nem ez volt az első alkalmunk, így nem kell nagy felhajtást csinálni belőle és mézes-mázas napokat tartani ezután.

Ahogy kikeltem Bora mellől az ágyból, felvettem a melegítőnadrágomat, ugyanis alsónadrágban aludtam, és a pulcsimat kerestem, amit meg is találtam, csak éppen Bora abban aludt. Nyilván nem keltettem fel azért, hogy adja már oda, hanem felvettem helyette a rövid ujjú pólómat, és így slattyogtam ki csendben a szobából. Az ajtót halkan becsuktam, ugyanis nem akartam, hogy bármi zajjal is felkeltsem Borát, mert benne van a pakliban, hogy hangos leszek. Először elmentem a mosdóba, és elvégeztem a reggeli teendőimet, majd kimentem a konyhába, hogy készítsek valami reggelit magunknak. Menet közben rálestem az órára, ami már délelőtt tízet mutatott, amin annyira nem lepődtem meg, mert sokáig fent voltunk. Szerencsére nem volt semmi bajom az este elfogyasztott alkoholtól, pedig arra számítottam, hogy ramatyul leszek, mert évek óta nem ittam ennyit, és most is csak pár pohár borról beszélünk. Nos, igen, az egyedülálló apukáknak nincs idejük inni, pláne nem, ha a gyerek hisztizik, ha alkohol szaga van az apjának.

Nem terveztem valami királyi reggelit csinálni; csak összeszedtem, amiket találtam, jelen esetben tojást, kenyeret, néhány zöldséget, meg még ezt-azt, szóval neki is álltam egy jó rántottának. A filmekben ilyenkor mindig palacsintát sütnek meg anyám kínját, de nekem arra se időm, se energiám nincs, és szerintem Borának is teljesen tökéletes lesz a rántotta pirítóssal meg zöldségekkel, és mellé egy bögre kávéval. Pláne, ha rájövök, hogy hogyan kell a kávégépet elindítani... Menet közben a rádiót is bekapcsoltam halkan, mert nem szeretek síri csendben tevékenykedni, és az adott számokat dúdolászva sütögettem a tojásokat. Ebben már profi vagyok, mondhatni, hogy ez a specialitásom.

- Jó reggelt! – hallottam meg a hátam mögül Bora hangját, ezért hátra fordultam.

- Jó reggelt! – köszöntem vissza mosolyogva, és közben Bora közelebb sétált. Ahogy mellém ért, adott egy puszit az arcomra, majd azt kezdte elemezgetni, hogy mit csinálok éppen.

- Nem is tudtam, hogy te ilyen konyhatündér vagy – jegyezte meg Bora mosolyogva, miközben a kávégéphez sétált, és beindította azt, mert nekem még nem volt időm arra.

- Meg kellett tanulnom főzni, különben Yuon már éhen halt volna – mondtam, és közben a tojásokat tuszkoltam ide-oda a serpenyőben.

Bora csinált mindkettőnknek kávét, de én még nem voltam kész a reggelivel, ezért ő leült az asztalhoz a bögréjével, és onnan nézett engem. Pont a hátam mögött volt az ebédlő asztal, ezért én nem láttam őt, de éreztem, hogy szinte lyukat éget a nézésével a hátamba, így egyértelmű volt, hogy engem néz, és ez kicsit frusztráló volt.

- Jimin? – hallottam meg Bora viszonylag halk hangját nem sokkal később.

- Hm? – pillantottam hátra egy pillanatra, majd vissza is, mert nem akartam megégetni a kezemet.