Against The Law /Jikook ff./

10. rész

Jimin szemszög

- A mozi már elcsépelt dolog? - pillantottam Taehyungra, miközben ő szokásosan a kávéját várta. Ha nem ittam volna otthon dupla adagot reggel, akkor biztos én is vennék, de így inkább kihagyom.

- Nem tudom. Oda inkább a tinik szoktak menni, ti meg már nem vagytok mai csirkék – mondta Taehyung.

- Ezt úgy mondod, mintha legalább negyven évesek lennénk. Különben is, te is csak egy évvel vagy fiatalabb, mint én! – mondtam felháborodva, mert annyira azért nem vagyok öreg.

- Jó, de te valahogy sokkal öregebbnek tűnsz így, hogy van egy gyereked – tűnődött el Taehyung, én már komolyan nem tudtam, hogy mit reagáljak erre.

- Jól van, akkor veszek szakadt farmert meg valami sport csukát, hogy fiatalabbnak nézzek ki – forgattam meg a szemeimet.

- Tényleg! Most hogy mondod, amúgy is úgy öltözködsz, mint egy nagypapa! – lelkesedett be Taehyung.

- Fekete farmer van rajtam inggel. Ráadásul fiatalos ing van rajtam, aminek két gombja is ki van gombolva! – mutogattam Taehyungnak felháborodva.

- Akkor gomboljuk ki a harmadikat is. Így ni! – mondta Taehyung elégedetten, miközben kigombolt még egy gombot az ingemen.

- Oké, inkább térjünk vissza a lényegre. Hova vigyem Borát? – kanyarodtam vissza az eredeti témára. Tegnap elég szemét voltam vele, amit már bánok, de abban az állapotban, amiben tegnap voltam, csak anyát, apát és Yuont tudom elviselni a közelembe. Ma már jobban vagyok, bár még nem vagyok a toppon, mert elég fáradt vagyok, de határozottan jobb a helyzet, mint tegnap. Pontosan ezért szeretném kiengesztelni Borát, amiért tegnap olyan csúnyán beszéltem vele.

- Egy tízes skálán mennyire voltál köcsög? – kérdezte Taehyung, miközben elkezdtünk az előadó terem felé sétálni.

- Hat talán? – válaszoltam, bár inkább kérdésnek hatott, mert nem voltam biztos benne.

- Jó, az még nem olyan durva. Mi lenne, ha elvinnéd vacsorázni? – dobta fel az ötletet.

- Nincs most pénzem arra, hogy elvigyem valami puccos étterembe, anyáéktól meg nem fogok kérni – sóhajtottam nagyot.

- Mi van az ösztöndíjaddal? – nézett rám kérdőn Taehyung.

- Szeptember második hete van Taehyung, még egy fillért se kaptam. De egyébként sem kapok annyi pénzt egy hónapban, hogy valami rohadt drága helyre vigyem – mondtam, és közben beértünk az előadóba, ezért leültünk a helyünkre. Jeon már bent volt, és a laptopján ügyködött valamit, ugyanis péntek lévén ismét vele van első óránk. Minden egyes hétfőn, kedden és pénteken vele kezdem a napomat...

- Akkor nincs ötletem – passzolta a kérdést Taehyung, én pedig csak sóhajtottam egy nagyot, és tovább agyaltam, hogy mivel tudnám kiengesztelni Borát.

Egész órán azon gondolkodtam, hogy hova kellene elvinnem Borát, de egy idő után feladtam, és inkább az órára koncentráltam, mert Jeon egyébként is eléggé szuggerált engem. Egy hete nem kaptam beugró kérdést, ami tök jó, mert ez azt jelenti, hogy nincs gondja velem. Mondjuk a tegnap történtek után nem sok kedvem van itt ülni az óráján, és a szemébe nézni, mert még mindig szánalmasnak érzem magamat, de nem tehetek semmit ellene, ugyanis az előadásra be kell járnom.

Legnagyobb meglepetésemre Jeon negyed órával előbb befejezte az előadást, mert azt mondta, hogy végeztünk az anyaggal, ezért nincs értelme tovább itt maradnunk, plusz dolga is van. Arra viszont egyáltalán nem számítottam, hogy az a dolga, hogy velem beszéljen, ugyanis mikor menni akartunk Taehyunggal, Jeon megint magához hívott.