Egymás Rabjai 3.

6. A temetés

Liem.

Lassan egy hónap telt el mióta Allison meghalt miközben életet adott a lányomnak.  Ma van a temetése és a szülei megengedték, hogy elmenjünk rá. Tao és Lara a lányom születése után egy héttel elköltöztek azóta nem találkoztunk csak telefonon beszéltünk egymással majdnem minden nap , ma viszont ők is ott lesznek a temetésen és majd csak holnap után mennek vissza .

- Anyaa! Csinálnál kérlek tápszert a kislányomnak? Épp cserélek alatta pelenkát ~ kiáltok anyának.

- Már viszem is ! Sietnünk kell , a többiek lassan ide érnek aztán indulnunk kell a temetésre fiam ! ~ mondja majd megjelenik és átveszi Zoét.

- Tudom jól anya. Márcsak fel kell öltöztetni Zoét és kész is vagyunk.  ~ válaszolom mikor odalent csöngetnek.

Lemegyek és kinyitom az ajtót majd Lara int egyet és szalad fel az emeletre pár ajándékkal...

- Mi a helyzet apa ? ~ köszönt Tao mosolyogva .

- Mondtam, Hogy ne hívj így! ~ válaszolom majd becsukom az ajtót.

Miután anya megetette és felöltöztette Zoét, már indultunk is . Útközben az a levél járt a fejembe amit ő írt a közös gyerekünknek... Elgondolkoztam valyon mi lett volna ha.. kedvesebb lett volna velünk és nem akart volna minket össze uszítani állandóan...

- Liem , megjöttünk! ~ szól hátra Mary

Magamhoz térek és egy mély levegő vétel után kiszállok majd kiveszem a kis Zoét is . Nem túl sokan jöttek el..bizonyára azért mert alig voltak barátai. Mrs. Holt és Mr. Holt oda jöttek hozzánk köszöni.

- Köszönjük, hogy el jöttek.. ~ Mrs. Holt vet egy gyors pillantást a kicsire majd elfordítja a fejét és vissza mennek a többi vendéghez.

A pap is megérkezett így mindenki abba hagyta a beszélgetést és ő rá figyeltek.

Kedves Testvéreim! Tisztelt család és hozzátartozók! Ma szomorú alkalomra gyűltünk össze, hiszen utolsó útjára kísérjük és eltemetjük Allison Holtot. Átérezve a család fájdalmát, mélységes gyászát, veszteségét, mi, akik itt vagyunk, őszinte együttérzéssel és részvéttel állunk meg e koporsó mellett, amelyben egy szerető lány gyermek , fiatal anya ,rokon, jó barát,hittestvér, felebarát, egy tiszteletben álló közéleti ember fekszik. Akarva-akaratlan tudomásul kell vennünk, hogy a  kiszabott esztendők leteltek, és neki útra kellett kelnie, el kellett mennie azon az úton, amelyen minden földi halandó elmegy. ~ Zoé hangos sírásba kezdett így vissza mentem vele az autóhoz hogy ne zavarjam meg a papot a beszédjében és a családot a végső bucsu vételében.

- Ne ,sírj kis hercegnőm nincs semmi baj . Anya odafentről néz téged a kis angyalokkal együtt és segíti majd utadat . ~ suttogom neki majd rám mosolyog és elalszik .