Egymás Rabjai 3.

84. Lara levele III.

Aiden.

Ariellevel épp a gyerekünkkel játszottunk mikor Ethantol megkaptam az smst.. Ránéztem a feleségemre aki egyből tudta ,hogy baj van..

- Menj előre, én elviszem a kicsit apához, a kórházban találkozunk! ~ ölel át.

- Rendben.. ~ válaszolom.

Magamhoz kapom a kocsikulcsom és már megyek is. Sehol nem találok parkolóhelyet ebbe a kib***** kórházba.. kint kellett megálljak és ahogy kiszálltam egyből elkezdtem futni , meg sem álltam míg az emeltre nem értem. Ethan úgy bőg mint egy három éves kisfiú..Anya és apa próbálnak erősek maradni...épp akkor jött ki Liem a szobából mikor oda értem. Bemegyek ,levegő után kapkodva és oda sietek a húgom ágyához.

- Kishúgom..erősnek kell maradj.. ~ törlöm le a könnyeit az arcáról.

- Aiden..hogy van a kicsi ? Anyától hallottam ,hogy beteg.. ~ fogja meg a kezem aggódva.

- Már sokkal jobban van ne aggódj.. hugi annyi mindent szeretnék mondani neked de, olyan kevés az időnk.. Arielle siet ide csak elvitte a gyereket az apjához...Sajnálom, hogy gyerekekként olyan sokszor szívattalak..Sajnálom, hogy olyan hamar magadra hagytalak és nem voltam melletted mikor kellett volna..csodáltam mindig is a bátorságod..olyan erősnek látszódtál minden kudarc után de, most olyan erőtlen és gyönge vagy..~ kérek tőle mindenért bocsánatot..

- Bátyám..nem haragszom rád semmiért, pont azért váltam olyanná amilyenné , hogy büszke lehess rám..hogy erőss lehessek ha kell.. Szeretlek! ~ mosolyog rám.

Megpuszilom a homlokát és a kezét majd hagyom pihenni őt és kimegyek.. leülök az ikertestvérem mellé aki még mindig ugyanúgy bőg ahogy akkor amikor ide értem..

Nézem ahogy a családunk minden tagja és a barátaink is mérhetetlen fájdalommal, keserűséggel, szomorúsággal hagyják el a szobát.. Hirtelen sípolni kezd a gép és mindenki egymásra néz majd berohan Dr. Mason  a húgomhoz és pár perc múlva kijön a szemeit törölgetve..

- Sajnálom..Már nem bírta
tovább.. ~ szólal meg.

- Mi ? Mit ért ezalatt ? ~ kérdi tőle zavartan anya.

- Mrs. Shmit..a lányuk..elhunyt ..~ mondja ki nehezen.

- N-nem.. nem nem , nem ! Az én kislányom erős! Nem adná fel , ő nem olyan ! Nézze meg újra! Gyerünk! Mire vár már? Menjen és vizsgálja meg ! ~ üvölti anya .

Apa átöleli anyát és próbálja nyugtatni őt..a hír mindenkit megdöbbentett.. Volt aki a falat ütötte, volt aki nem hitte el az orvos szavait és bement hozzá..Ethan jobban kötődött a húgunkhoz mint én.. Tracy és én a földön ülve sírunk, Arielle átölel és velünk együtt sír ő is..

- Ethan! Mit csinálsz? Gyere ki onnan de azonnal ! ~ szól rá apa a testvéremre.

Felállok és oda megyek Ethanhoz aki hirtelen össze esik.. Az orvos megnyugtatott mindenkit ,hogy semmi komoly baja nincs csak a sokkhatásátol esett össze.. Miután haza engedte az orvos, teljesen kifordult önmagából.. nem szolt hozzánk és ránk sem nézett...

Három nap telt el és minden megváltozott..én magamat hibáztatom amiért  nem tudtam elég időt tölteni a húgommal, amiért olyan rossz testvér voltam...Mióta eljöttünk a kórházból azóta senki sem keress senkit mintha ez olyan természetes lenne..de, nem az..

- Drágám..ezt látnod kell.. ~ ül le mellém Arielle.

Kezembe ad egy borítékot majd kérdőn nézek rá.. az ujjával rámutat a címzett nevére és hirtelen alig kapok levegőt..

Drága bátyám, Aiden !

Ha ezt a levelet olvasod az azt jelenti, hogy már nem élek de, tudd hogy mindig ott leszek veled ,bárhol is legyél. A szívedben élek és segítek ha kell ,az emlékeidben vagyok ahogy a képeken és a videókban is. Nem haragszom rád semmiért és mindenért megbocsátok neked mivel biztos vagyok benne, hogy most magadat okolod ami nem helyes ! Hálás vagyok neked amiért kicsinek sose bántál úgy velem ahogy azt anyáék akarták, mivel erőssé váltam és minden rossz után fel bírtam állni! Légy erős és ne ostorozd magad, legyél a családunk mellett ebben a nehéz időkben, főleg Ethan mellett. Nagyon nagy szüksége lesz rád. Én drága, erős bátyám köszönöm hogy a testvéred lehettem ! SZERETLEK téged örökön örökké!

Lara