Egymás Rabjai 3.

14. Fáj..úgy fáj!

Lara.

Olyan rossz érzésem van de..nem tudom miért..remélem nem történt baj... Boldog vagyok ,hogy velem töltötte Tao a születésnapomat annak ellenére, hogy az apja nincs jól. Ma haza utazom mert anyáék addig nem hagynak békén míg haza nem megyek...

Mikor leparkolok a ház előtt, iszonyú fájdalmat érzek a szívembe majd észre veszem ,hogy a telefonom csöng.

- Minden rendben ? Olyan fura érzésem van

- Lara..

- Mi a baj ???...

- Én..

- Tao! Megrémisztesz! Mond már mi a baj ...

- Kérlek..értsd meg..tudd ,hogy
csak téged szeretlek amíg élek és ezen semmi sem tud változtatni! Lara..

- Tao..miért mondod ezt most nekem ??

- Úgy sajnálom...de, megkell házasodjak különben a cég tönkre megy és apám állapota sem stabil ha...ha sok stressznek van kitéve csak romlik az állapota és ma a gyűlésen majdnem rosszul lett.. Mit tehetnék? Nézzem ahogy az álma és az eddigi munkája egy pillanat alatt romba megy ?

- Ssss...ne sírj...tudom, hogy szeretsz...tudom ,hogy ez hatalmas áldozat...büszke vagyok rád amiért képes vagy jó döntést hozni...biztos vagyok benne..hogy tökéletes férj lesz belőled...

- Mi ? Nem ! Szidj le , kiabálj velem de, semmiképp  ne legyél büszke rám! Téged akartalak elvenni feleségül nem egy idegent !

- Semmi baj.. megértem.. szeretlek ezt tudd és nekem annyi elég, hogy tudom te is szeretsz!.. Most..le kell tegyem ..

Rányomom a telefont mert érzem, hogy nem bírtam volna sokáig sírás nélkül..ahogy le tettem úgy sírtam mint még soha... Nem haragszom rá.. ez a kötelessége...csak fáj.. iszonyúan fáj!

- Lara! Kicsim mi a baj ? Mi történt? ~ nyitja ki a kocsi ajtaját anya .

- Fáj! Úgy fáj anya ! ~ nyögöm ki sírva...

Igen..fáj..elviselhetetlenül és tudom, érzem hogy neki is és ettől még inkább fáj..amikor meghallottam, hogy sír már akkor tudtam de..mélyen reméltem, hogy nem erről van szó...