Egymás Rabjai 3.

82. Lara levele I.

Ethan.

- Fiam ! Gyertek be..elbúcsúzni tőle... alig bír lélegezni..

- Anya..Miért nem rakják fel lélegeztető gépre?

- Azon van..Azért hogy eltudjatok köszönni..

- Megyünk!

Rárakom a telefont és küldök mindenkinek üzenetet ,hogy azonnal menjenek a kórházba. Beülünk a kocsiba Amyvel és padlógázzal száguldók a kórházig. A szobája előtt megállok és a barátnőm megfogja a kezem amitől kicsit megnyugszom majd együtt megyünk be hozzá. 

- Lara.. ~ fogom meg a kishúgom kezét.

- Ethan..úgy örülök, hogy látlak.. ~ mosolyog rám.

- Ne add fel kérlek! Te ennél sokkal erősebb vagy ! Annyi mindent kell még tegyél..nem hagyhatsz minket itt... ~ sírom el magam .

- Semmi baj..Én már megbékéltem vele..légy jó a barátnőmhöz és házasodjatok meg végre.. ~ néz ránk sírva.

- Lara.. tudnod kell ,hogy olyan vagy nekem mintha a testvérem lennél..úgy hiányzik mikor még csak azon kellett aggódnunk milyen jegyet kapunk.. szeretlek ! ~ puszilja meg a húgom Amy.

Lara egyre nehezebben lélegzik a gép nélkül ezért elköszönünk tőle, hogy a többiek is tudjanak vele beszélni... Ahogy kilépünk a szobából úgy zuhanok a földre és kezdek el zokogni mint egy kisgyerek. Miért ilyen kegyetlen az élet? Olyan fiatal még...mindenki sir ahogy becsukja maga mögött a szoba ajtót.. A gép sípolni kezd és mindannyian egymásra nézünk...ez..egyszerűen lehetetlen.. Dr. Mason szalad be a szobába és pár perc múlva ki is jön..

- Sajnálom..Már nem bírta tovább.. ~ adja a tudtunkra miközben a szemét törli.

- Mi ? Mit ért ezalatt ? ~ kérdi tőle hisztérikusan anya.

- Mrs. Shmit..a lányuk..elhunyt ..~ mondja ki nehezen.

- N-nem.. nem nem , nem ! Az én kislányom erős! Nem adná fel , ő nem olyan ! Nézze meg újra! Gyerünk! Mire vár már? Menjen és vizsgálja meg ! ~ üvölt vele anya .

Apa próbál anyára hatni de, hiába..Senki sem bírja felfogni ami történt.. négy napja van kórházba..mint ha érezte volna, hogy ez lesz.. Benézek a nyitott szobába és látom a húgom..békésen fekszik mosolyogva.. Lassan elkezdek sétálni felé, az ágya mellett megállok majd ránézek a kezére és óvatosan megfogom..

- Lara, ébresztő..anya nagyon megijedt..de, nyisd ki a szemed, hogy megnyugodhasson..Húgocskám, kérlek ne ijessz ránk ez már nem vicces.. ~ kérlelem őt abban bízva, hogy kinyitja a szemét.

A könnyeim rá hullanak , elkezdem puszilgatni a kezét és véletlen kicsúszik a kezeim közül...

- Ethan ! Mit csinálsz? Gyere ki onnan ! ~ hallom apát .

Ránézek zokogva és ismét megfogom a húgom kezét..annyi mindent akartam neki mondani..Hirtelen szédülni kezdek , olyan mintha velem együtt forogna a világ..

Egyik percben a húgom kezét fogom a másikban pillanatban meg már egy másik szobába fekszem.. Sokktol elájultam és ide hoztak be, Dr. Mason haza engedett rá egy órára, viszont otthon sem bírtam másra gondolni mint ő rá..

Mióta a húgom eltávozott.. azóta minden más lett. Alig beszélek a barátnőmmel és alig eszek..Nem beszélek senkivel és nem megyek sehova..három nap telt el és még mindig várok arra ,hogy felhívjon engem..

- Ethan..a postás levelet hozott..mindkettőnknek.. ~ nyújtja felém a borítékot.

- Szerinted most érdekelnek a levelek? ~ kérdezem ordítva.

Kikapom a kezéből, hogy széttépjem de,.. meglátom a címzettnél az ő nevét. Hogyan? Kibontom és mielőtt elolvasnám ismét megnézem, hogy tényleg ő küldte- e..

Drága bátyám, Ethan !

Ha ezt a levelet olvasod az azt jelenti, hogy már nem vagyok az élőkkel.. Erősnek kell, hogy legyél és muszáj anyuék mellett lenned valamint a barátnőd mellett is ! Tudd ,hogy nagyon szeretlek és én mindig veled leszek , a szívedbe, az emlékedben, képeken és videókon egyaránt! Ne sírj sokat miattam és ne fordulj el a  többiektöl, élj úgy hogy büszke legyek rád! Bár mindig piszkáltál de, én akkor is tudtam hogy nagyon szeretsz engem , büszke vagyok arra hogy ilyen emberré váltál. Drága bátyám, ne hibáztass senkit csak élj boldogan ,hogy továbbra is büszke lehessek rád,  SZERETLEK !

Lara

Egymás után elolvastam vagy hatszor és rádöbbentem, hogy ő erre már sokkal hamarabb felkészült..egyedül..