Egymás Rabjai 3.

81. Emlékek

Lara.

Szörnyen érzem magam amiért két napja eljöttem otthonról és tudom, hogy Zoé biztosan sokat sír.. Ha felnő megfogja érteni de, most sok szeretetre van szüksége..

- Lara , kincsem ! Muszáj enned valamit..így is nagyon sovány vagy.. ~ jön be a régi szobámba anya.

- Majd később anya..most
pihenek.. ~ válaszolom

- Nem , két napja nem eszel és csak pihensz ! Nézz magadra.. ~ sírja el magát.

- Később ígérem enni fogok.. ~ próbálom nyugtatni őt.

Kimegy a szobából és becsukja az ajtót maga után. Erőt kell vegyek magamon ,muszáj! Mikor ki kelnék az ágyból a telefonom csörögni kezd.

- Szia Liem.

- Drágám.. anyukád most hívott
fel és azt mondta ,hogy nem vagy hajlandó enni..

- Később enni fogok ,mondtam neki.. Zoé..hogy van ?

- Erős kislány és tudja ,hogy beteg vagy..

- Ott van melletted ?

- Igen , oda adjam neki ?

- Igen..köszönöm..

- Halló, keresztanyu ?

- Szia hercegnőm, csodálatos érzés hallani a hangod !

- Keresztanyu ..úgy hiányzol nekem , nekünk..

- Ti is nekem .. de, erősnek kell ,hogy legyünk.. egyél sokat, hogy jó nagyra tudj nőni és moss mindig fogat ,rendben ?

- Rendben..szeretlek

- Én is ! Mond apának, hogy most lefekszem de, később beszélek vele..

- Rendben , szia..

- Szia csillagom