Egymás Rabjai 3.

65. Te..ki..vagy..?

Lara.

Szenteste van..ma van a negyedik napja annak ,hogy Tao autóbalesetet szenvedett és komában fekszik az intenzíven.. Magamat hibáztatom ezért habár a szülei, Yuna és Liem azzal próbál nyugtatni, hogy nem az én hibám.. A hírek, az újságok mind ezzel van tele ,hogy a Huang vállalat örököse komában fekszik.. Nem tudok sem enni sem aludni.. egész végig az jár a fejembe mikor közölték velünk a rossz hírt.. " Asszonyom..a fia.. autóbalesetet szenvedett , épp most szállítják kórházba..kritikus az állapota.. " Minden nap bemegyünk hozzá és imádkozunk, hogy felébredjen. Ma sokkal hamarabb indulunk el mivel elszeretnénk kerülni a nagy tömeget. Tao orvosa nem tud semmi újat mondani , megengedték, hogy egyesével bemenjünk hozzá pár percre . Rajtam van a sor mégis valamiért félek bemenni..nagy levegőt veszek és benyitok a szobába ahol fekszik ..oda megyek az ágyához és leülök a székre ami ott van közvetlen mellette..

- Tao...kérlek bocsáss meg nekem ! Kérlek..kérlek nyisd ki a szemed ,szidj le , kiabálj velem! Mondj bármit, csinálj bármit...csak ébredj fel kérlek! ~ fogom meg a kezét sírva.. - Nem volt igaz az amiket mondtam neked..úgy sajnálom! Én.. ~ hirtelen megmozdult az egyik ujja.

Ránézek a kezére majd ki az ablakon ahol mindenki szomorúan néz befelé majd ismét Taora. Kinyitja a szemét majd vissza csukja és ismét kinyitja..

- Tao! Hála Istennek ! Úgy aggódtunk! Én úgy sajnálom! ~ hadarom gyorsan.

- Te..ki..vagy ..? ~ Szólal meg
nehezen.

Boldog voltam ,hogy kinyitotta a szemét viszont ahogy megszólalt..valami fura érzés tört rám... kirohanok a többiekhez, hogy értesítsem őket.

- Hívjatok egy orvost ! Kinyitotta a szemét.. ~ szólalok meg ,mire a többiek arcáról eltűnt a szomorúság.

Liem egyből szaladt és szolt az orvosának aki két nővérrel együtt egyből bement hozzá megvizsgálni őt. Mikor kijött mindenki izgatottan várta, hogy mit fog mondani az orvos..persze nekem volt egy sejtésem..

- Mr. és Mrs. Huang! A fiúk amnéziás, nem tudja ki ő vagy kik a szülei, ezért muszáj elvégeznünk pár vizsgálatot. ~ közli a hírt majd sietősen távozik.

- Amnéziás? ~ kérdi vissza az anyukája.

- Drágám ! Örüljünk neki ,hogy felébredt! Nem tudjuk ,hogy átmenetei e vagy végleges...de! De mindem tőlünk telhetőt megteszünk, hogy segítsük őt! ~ nyugtatja meg a férje.

Tao apukája ezalatt a pár nap alatt rengeteget sirt titokban mikor azt hitte senki sem látja és hallja őt..a szemei egyszerre voltak szomorúak és boldogok...Boldog mert a fia végre felébredt és tudja ,hogy csak ez számit. Mindenki fellélegezzet és megnyugodott.. Vajon..jó ha nem emlékszik semmire?