Egymás Rabjai 3.

76. A döntésem..

Lara.

Minden nap egyre nehezebb küzdenem,  a gyerekek is látják rajtam ,hogy valami nincs rendben..

- Megjöttünk! ~ jönnek be Taoek.

A gyerekek egyből oda szaladtak hozzájuk mintha egy hónapja nem látták volna őket, pedig minden nap jönnek. Mivel ma Liem dolgozik ezért hamarabb jöttek át ,hogy ne legyek egyedül a gyerekekkel.

- Sziasztok , kértek esetleg
valamit ? ~ kérdem tőlük mikor én is oda értem.

- Te csak inkább pihenj ~ mosolyog rám Yuna .

- Most épp jól vagyok.. ~ hazudom egyből..- Tao..esetleg tudnánk beszélni valamiről úgy hogy a gyerekek ne hallják ? ~ nézek rá.

- Persze , valami baj van ? ~ kérdi aggódva.

Megrázom a fejem igy tudatva vele ,hogy nem , jol vagyok makd bolint  és kimegyünk az udvarra.

- Szeretnék kerni tőled valamit..~ szólalok meg nehezen.

- Mond csak ,mi az ? ~ kérdi mosolyogva.

- Sokat gondolkoztam..Nem viselem olyan jól ezt..az egészet..Nem szeretném, hogy így lássanak a gyerekek..Azt szeretném, hogy amíg ilyen az állapotom addig vidd el innen a fiúnkat én még haza költözöm anyáékhoz..~ válaszolom elcsukló hangon.

- Mi ? Hogy érted ezt ? ~ néz rám értetlenül.

- Úgy ahogy mondtam..~ hatalmas levegőt veszek mielőtt folytatnám. - Nézd, Tao.. két hete ,mikor ünnepeltünk a fiúnk születésnapját már akkor elgondolkoztam ezen.. Azóta minden nap egyre rosszabb minden... Fáj azt látnom ,hogy a gyerekek szemtanui az állapotomnak, annak hogy fájdalmaim vannak és nem szeretném  hogy esetleg úgy emlékezzenek rám..Azt szeretném, hogy úgy emlékezzenek amilyen a betegség előtt voltam .. hidd el nekem fáj ez a legjobban... ~ fejezem be.

- Mit szól ehez Liem ? Tudja egyáltalán? Mit szólnak hozzá a gyerekek ? Hozzád nőttek már , ha most elviszem Taot akkor az sem tesz neki jót,  Lara ez nem megoldás! ~ rám néz és én tudom mit érez és gondol..

- Tudod..elkezdtem írni neki egy napló féle levelet.. Azért, hogy jobban megismerjen és tudja majd ki voltam ... Három napló van ebből kettőt oda adok neked és a harmadikat majd csak ha.. az első a találkozásunkról szól Liemmel és arról mit hogyan éltem meg vele , a második a veled való találkozásunkról szól amiben benne foglaltam azt is ami a szerződésünkben szerepel.. Ha elég idős lesz hozzá akkor kérlek add oda neki. Sok szép,  gyönyörű emlékünk van , sok dolgom átmentünk és tudom, hogy még mindig szeretsz .. Egymás rabjai vagyunk a szívunk legmélyén. ~ mosolygok rá miközben a sírás keringet.

Igen..annyi minden történt ezalatt a pár év alatt , szerettem és csalódtam majd ismét szerettem és áldozatot hoztam.. Döntést hoztam és tudtam ,hogy fájni fog de, nem magamért tettem.. Betegségem ellenére tudom hogy , ez lesz a helyes döntés. Szerelmem vele örökké élni fog a szívemben ahogy Lieme is.

- Ha.. tényleg ezt szeretnéd.. ~ kezd bele miközben a könnyei záporként hullanak az ölébe. - ígérem a fiúnk boldog lesz , mindent megkap és tudni fogja ,hogy az anyja egy nagyszerű nő volt aki szerette őt mindennél jobban.. ~ törli meg a szemeit.

Átölelem és halkan a fülébe suttogom ,hogy köszönöm.. gyengéden megpuszilom az arcát majd megtörlöm a szemeim én is és begyek a házba ahol a gyerekek boldogan játszanak Yunaval..