Egymás Rabjai 3.

91. Első találkozás

Tizenöt évvel később..

Zoé.

Apa korán reggel bejött köszönteni a születésnapom miatt és átadott egy nagy dobozt..

- Ez.. a keresztanyukád ajándéka.. Megkért régen, hogy ha úgy érzem, hogy eljött az ideje akkor adjam át neked.. Ez pedig itt az én ajándékom de, figyelmeztetlek hogy csak óvatosan a vásárlással! ~ nyújtja át. - Majd el felejtettem.. Délután ne tervezz senkivel semmit ! Mindenki délután jön át felköszönteni téged és még Taoek is haza jönnek. ~ figyelmeztet majd kimegy a szobámból.

Emlékszem a napra mikor elmentek és az elején még sűrűn látogattak minket de az elmúlt 10 évben ez valahogy megváltozott.. Beszélni azért szoktunk de, rég nem láttuk őket..kinyitom a dobozt és kiveszem az ajándékom.. Ez valami napló lehet.. Kinyitom és az első oldal ez áll.. " Az én egyetlen ,legszebb keresztlányomnak Zoénak! " könnyek kezdtek hullani a lapra így gyorsan arrébb tettem és mély levegő után kapkodtam. Letöröltem a szemem és ismét a kezembe vettem a naplót és elkezdtem olvasni..

Drága, gyönyörű Zoé!

Nem tudom most hány éves vagy mikor ezt olvasod de remélem elég idős ahoz hogy megértsd..Biztos vagyok benne ,hogy gyönyörű nőve cseperedtél vagy majd fogsz! Szeretném ha tudnád, hogy míg éltem szerettelek és nem azért hagytalak magadra mert rossz voltál vagy mert már nem akartalak ,hanem mert beteg voltam..nagyon nagyon beteg.. Mivel túl kicsi voltál ahoz ,hogy tudjad ki voltam ezért úgy gondoltam ,hogy írok nektek naplót amiből megismerhetitek a múltam és a jelenem...  Szeretném ha minden nap egy kicsit olvasnál ebből a naplóból és ha valamit nem értenél akkor kérdezd meg apát mert biztosan segít majd neked , én gyönyörű hercegnőm! Remélem felkészültél arra ,hogy tudd milyen ember is voltam régen.

Ismét csöpögnek a papirra a könnyeim de , nem úgy mint az előbb ha nem jobban.. Hangosan sirok és apa kopogás nélkül berohan a szobámba.

- Mi a baj Zoé? ~ kérdi aggódva.

- Keresztanyu...naplót hagyott rám..nekem..csak kicsit elérzékenyültem.. ~ törlöm meg a szemem.

- Jaj.. drágám.. semmi baj.. lent várunk téged a reggelivel..~ ölel át szorosan.

- Mindjárt megyek apa.. ~ válaszolom.

Kimegy és becsukja az ajtót maga után majd egy papir lapot rakok a naplóba, hogy tudjam hol tartok és az asztalomra teszem. Készülődni kezdek és mikor lesz vagyok lemegyek ahol mama , papa, apa és Mary néni az asztalnál ülve vártak rám. Mindegyik felköszöntött majd reggelizni kezdtünk és apa megkért ,hogy segítsek mamának mivel neki ki kell mennie majd a reptérre. Persze miután ő elment , mama mondta hogy nyugodtan csináljak azt amit szeretnék mivel ma van a születésnapom. Úgy döntöttem, hogy kimegyek a temetőbe és viszek virágot anyának és keresztanyunak.

- Szia anya.. Ismét eljöttem hozzád..ma van a születésnapom és ma van a halálod évfordulója is.. ~ ülök le a sir mellé.

- Ki vagy te ?! Mit csinálsz a lányom sírjánál? ~ kérdi egy nő a hátam mögül.

Felállok és szépen lassan megfordulok..a lánya sírjánál?..szóval ő anyának az anyukája..

- Én..én csak kijöttem anyához és hoztam neki virágot.. ~ válaszolom kicsit dadogva.

Sose kerestek engem anya szülei.. apa azt mondta, hogy anya halála nagyon megviselte őket..a hölgy csodálkozva néz rám..

- Te..te.. ~ dadogja halkan.

- Te ölted meg a lányunkat! ~ lép oda hozzá egy férfi.

- Zach! Ő csak egy gyerek ! 19 év telt azóta..Az unokád az Istenit ! Ő is gyászol, elvesztette az anyját! Ne hallgass erre az örült vén emberre.. anyukád..szervezet nem bírta ki a szülést.. ~ szól rá a néni és magyarázkodik.

- Semmi baj.. Tudom,hogy ha nem születtem volna meg akkor ő most élne..sajnálom, hogy úgy döntött hogy világra hozz engem..de, bácsi nem gondolja hogy elkéne fogadnia anya döntését? Mindegy...elnézést, hogy zavartam önöket.. ~ nézek rájuk majd elindulok .

- Boldog Születésnapot..  ~ fogja meg a kezem a néni.

- Köszönöm.. ~ válaszolom udvariasan.