Egymás Rabjai 3.

96. Első vitám Zoeval

Tao. ( ifj )

Egész éjjel csak forgolodtam mivel sehogy nem volt kényelmes a földön.. Reggel viszont arra ébredtem, hogy Zoé mellettem fekszik lent a földön.... Mikor került oda ? Le esett vagy direkt jött le ? Ha le esett akkor ,hogy hogy nem vettem észre vagy ő miért nem? Egyáltalán minek agyalok ezen kora reggel ???

- Hé..Zoé?! ~ köszörülöm meg a torkom

Lassan ki nyissa a szemét majd vissza csukja és mikor észre veszi ő is ,hogy túl közel van hozzám, egyből fel pattan mellőlem.

-M-mi-mikor kerültem le ? Te...te húztál le ? ~ mutogat rám az ujjával.

- Mi van ? Miért gondolod ,hogy ilyet tennék? Nem az a barom vagyok aki majdnem meg erőszakolt téged az este! ~ háborodok fel hirtelen.

- Jó reggelt ,gyerekek ! Mi ez a veszekedés kora reggel ? ~ kérdi apa ásitva.

- Zoé le jött a földre mellém és azt hiszi én húztam le ! ~ válaszolom duzzogva.

- Én miért mentem volna le melléd? Nem vagy te olyan jó pasi mint azt gondolod ! ~ vágja hozzám a párnát amit eddig a kezébe tartogatott.

- Te meg nem vagy jó nő! Hagynom kellett volna, hogy a pasid azt csináljon veled amit csak akart ! ~ vágom vissza a párnát.

Könnyek jelennek meg a szemeiben majd meg fogja a cuccait és kiviharzik a házból.

- Olyan gyerekesek vagytok !  ~ vakarja meg a fejét apa.

- Ha te mondod.. ugye nem maradunk itt sokáig? Nem is értem minek jöttünk ide vissza ! Gyűlölök itt lenni ! ~ csúszik ki a számon.

- Anyád szeretett itt élni..szerette Zoet úgy mint téged , biztos vagyok benne ,hogy ha most itt lenne akkor csalódott lenne amiért így viselkedtél nemrégiben...~ issza meg a kávéját. - Úgy érzem sok gond lesz még veled..miért nem rá ütöttél... ~ sóhajt miközben a fejét csóválja.

- De én nem anya vagyok ! Bár ő maradt volna velem ,őt legalább érdekelte volna ,hogy mit akarok ! ~  rugók bele a földön heverő takaróba.

Nem nézek rá mivel tudom ,hogy amit mondtam az nem esett jól neki..inkább fel megyek a régi szobámba...nem tudom miért mondtam..biztosan az  ideg miatt amit Zoé belém hozott.. Akárhová nézek, mindenhol anya képét látom..szép nő volt ,okos és intelligens... A naplóját elolvasva rá jöttem, hogy erős volt mégis azt hitte ,hogy gyenge. Igaza van apának..nem lenne büszke rám... Ki keresem Zoé számát majd hívni kezdem őt, harmadik csörgess után végre fel veszi.

- Háló?

- Én vagyok az...Tao..én csak.. bocsánatot szeretnék kérni amiért bunkó voltam veled..Sajnálom..

- Nem számít..Csak..felejtsük el..

- Biztos ?

- Igen ! Most mennem kell majd beszélünk..

- Rendben.. szia..

Le fekszem a régi ágyamra amit nem kellett volna...nem bírtam ki szállni belőle..

- Aaaaappaaaa!! Aaapppaaaaa! Gyere segíts! Be szorultam! ~ kiáltok  hangosan.

Pár perc múlva meg jelent az ajtóban és nevetve bámult rám...

- Segítenél? ~ kérdezem dühösen.

- Anyád biztosan egyből a segítségedre sietne és ki húzna téged de, én elsőnek jót nevetek rajtad, lefotózlak és majd csak utána húzlak ki. ~ válaszolja röhögve.