Egymás Rabjai 3.

16. Az ajándék

Lara.

Két hónap telt el mióta megtudtam ,hogy az a fiú akit szeretek aki ugyanúgy szeret engem...másé kell ,hogy legyen.. Mára már picivel könnyebb ha van ami eltereli a gondolataim.. Úgy döntöttem az egyetem kollégiumába fogok lakni így kevésbé fog fájni... Nem kell minden nap abba a lakásba haza mennem ami emlékeztet rá..arra ,hogy közös jövőt terveztünk.. Liem eljött velem ,hogy segítsen a cuccokat át vinni a koleszba és hogy ne egyedül keljen a lakásba lennem. A szekrényemből pakoltam ki mikor egy kis doboz leesett a földre, lehajoltam hogy felvegyem majd kinyitottam és egy kis üzenet volt benne egy prendrivel. Leültem az ágyra és pár percig azon agyaltam ,hogy el e olvassam és meg e nézem mi van rajta majd úgy döntöttem, hogy megteszem..így bedugtam a gépembe a prendrivet  majd elkezdtem olvasni a levelet ...

" Én egyetlen Csillagom !

Boldog Születésnapot! Készültem
Neked egy kis meglepetéssel, remélem miután vissza mész a házba egyből megtalálod! Tényleg kis apróság..írtam neked egy számot , remélem tetszik majd neked ! Bármi történjék,tudd hogy csak te létezel a számomra és még halálom után is csak téged foglak szeretni !

A te kis pandácskád! "

Ismét rám tört azaz iszonyú szív fájdalom ami két hónappal ezelőtt éreztem ...Magamhoz öleltem a levelet amin éreztem az illatát...amit oly rég nem éreztem és ettől az egyik pillanatról a másikra azt vettem észre hogy hangosan sirok..ami Liemnek is feltűnt ezért beszaladt a szobába aggódva.

- Mi a baj ? Mi történt? ~ fogja meg a vállam.

- Megtaláltam a születésnapi ajándékomat tőle..~ szipogóm.

Kiveszi a kezemből a levelet és elolvassa ő is majd le teszi az ágyra és leül mellém. Letörli a könnyeim a kezével gyengéden majd magához húz és átölel szorosan..

- Szeretnéd..meghallgatni? Maradjak itt veled..vagy menjek ki ? ~ kérdi tőlem halkan .

- Igen...maradnál addig te is ?
~

Abba hagyom a sírást és úgy kérdezem tőle mire ő bólint majd elindítom a gépen a lejátszást...

Hiányzik...ettől a levéltől és ettől a kis zenétől méginkább szeretem őt,  jobban mint eddig...de a sorsunk nem az hogy együtt legyünk,  együtt öregedjünk meg...egymásba szerettünk  holott tudtuk ,hogy nem helyes...egymás nélkül elvesztünk...most egymás rabjai vagyunk..képes leszek valaha új életet kezdeni ? Csöndben, egy szó nélkül pakoltam tovább...az utolsó ajándékomat tőle, vissza tettem a dobozba amit utána a táskámba tettem . Mielőtt elhagytuk volna a házat, utoljára végig mentem minden helységen. Nem csak azért, hogy ellenőrizzem mindent elraktam e..hanem mert..utoljára látni akartam a legszebb emlékeimet...

A kollégiumba külön szobát kaptam és engedélyezték, hogy Hope is ott maradjon, Liem segített kipakolni majd miután végeztünk, szorosan átölelt és haza indult ,én pedig vissza a szobámba...