Egymás Rabjai 3.

37. Az a kis szemét..

Lara.

- Laraaaa , Laaaarraaaa !! ~ kiabál a fülembe Ethan kora reggel .

- Hagyjál már aludni! ~ intek a kezemmel majd megfordulok .

- Laaraaa!! Kelj fel ! ~ kezd ismét keltegeti .

- Nem akarok ! Korán van még, épp álmodok valamit, gyere vissza később! ~ húzom magamra a takarót.

- Áh, Tao! Lara nem akar felkelni ,szóval menj el ~ áll fel az ágyamról.

Ahogy meghallottam a nevét egyből kipattantam az ágyból..persze feleslegesen mivel a drága testvérem csak így akart ki csalni az ágyból..

- Tudtam ,hogy ha a nevét hallod végre felkelsz.. Húgi..ideje lenne ha végre felébrednél az álmodbol. Ő nem fog vissza jönni hozzád  és te hamarosan férjhez mész! Aidenek gépe egy óra múlva száll le úgyhogy kezdj magaddal valamit.. ~ csóválja a fejét.

Az a kis szemét! Olyan mérges vagyok rá! Felkapok egy párnát és neki vágom mire ő röhögve, gúnyolódva kiszalad a szobámból. Vissza mászok az ágyamba, magamra húzom a takarót és a párnámba temetem az arcom úgy síkotok... Tudja jól, hogy hogyan érzek és, hogy jelenleg még a hormonjaim is változó félben vannak..akkor mégis miért szórakozik velem ?! Áhhh ! Letusolok és rendbe teszem magam és a szobám majd le indulok a földszintre, Hope a hátam mögött ugat ,hogy vegyem fel. Megfordulok és lehajolok érte majd úgy megyek le vele együtt. Helyet foglalók az asztalnál és elkezdek enni , anya a kedvencemet készítette, szerencsémre jó sokat .

- Te aztán tudsz enni.. ~ nevet rám Ethan .

- Fogd be te majom ! ~ nyújtom ki rá a nyelvem .

- Hé! Ne beszélj teli szájjal! ~ mutat rám az ujjával.

- Ne mutogass mert rá szoksz a lopásra! ~ vágok neki vissza .

- Ne feleselj az idősebbel! ~ szól rám.

- Elég legyen már! Úgy viselkedtek mint mikor kicsik voltatok ! Egyetek gyorsan mert még rendet is kell tegyek mire a testvéretek megérkezik a családjával! ~ csap rá az asztalra anyu .

Nem szólunk semmit, anyával nem érdemes leállni így inkább sietünk az evéssel majd segítünk neki lepakolni . Apával elmentünk a reptérre és míg ő értük ment én addig a kocsiban ültem és vártam rájuk. Negyed órája várok és még sehol senki..olyan bosszantó! Telefonomért nyúlok, hogy apát hívjam de, Liem megelőzött,  épphogy csak elővettem ő már hívott is .

- Szia

- Szia Lara , otthon vagytok
már?

- Nem , még nem jöttek. Miért?

- Értem, majd hívj ha
elindultatok vissza és akkor át megyek ,jó?

- Rendben van.

- Mellesleg hogy vagy ?

- Most épp jól, ma még nem voltam rosszul de, gyorsan le is kopogom ... Zoé jól van ?

- Ennek örülök, igen jól van ő is . Mondtam neki ,hogy nemsokára át megyünk hozzátok szóval most épp feltúrja a szekrényét...jobb ha megyek és megnézem ..

- Rendben,  puszilgasd meg helyettem is ! Hívlak ha indulunk vagy írok.

- Köszönöm!

Leteszem és hívom is apát ,hogy megtudjam mi tart ilyen sokáig...

- Appaa! Elfogok így aludni.. Mi tart ilyen sokáig?

- Akkor aludj , nemsokára
ott vagyunk . Most szálltak le
egy öt perce de Arielle elvitte a kicsit tisztába tenni ahogy
vissza érnek megyünk.

- Jó! Veszel nekem egy
szendvicset ?

- Milyen legyen ?

- Őőő...Nem tudom ..legyen benne..saláta, paradicsom, sajt ,húsi oh és ha van valami sos akkor olyat is de..valami hideget is és...van itt a közelbe olyan hely ahol szőlőt lehet venni?

- Lara..maradj a kocsiba, nem sokára ott vagyunk...

Nyomja ki a telefont mintha valami rosszat mondtam volna..vagy esetleg..túl sok mindent mondtam és nem bírja megjegyezni ? Inkább le írom  neki üzenetbe...