Egymás Rabjai 3.

74. Tao két éves I.

Lara.

Minden kemoterápia egyre rosszabb és nehezebb.. Yuna szó nélkül, egésznap rohangált velem amíg megnem találtuk számomra a legtökéletesebb parókát.. Felajánlotta azt is ,hogy levágja a hajam ,hogy ne keljen minden nap azzal szembesülnöm, hogy egyre jobban hullik. Nem gondoltam volna ,hogy egyszer ilyen jó kapcsolatban leszek vele . Igaza volt azzal kapcsolatban ,hogy tévesen ítéltem meg a kapcsolatukat Taoval . A mai nap különleges! Ma két éves a fiam, ez a nap végre nem rólam szól hanem róla. Mindenki izgatott már kora reggel , együtt reggelizünk mint egy nagy család akiknek semmi gondja nincsen... Bár ilyen lenne minden egyes napunk.

- Tao kicsikém! Gyere a mama megetet téged! ~ fogja meg a kezét Shmit nagyi .

- Mammaa én tulok ejedül is,
én naj fiú vajok! ~ húzza ki magát.

- Nézzenek oda ! Azt állítod, hogy nagy vagy de, még a pelenka alattad van . ~ neveti el magát a nagyi.

- Az még kell..~ mosolyodik el,
olyan huncutul mint az apja szokott.

Mindannyian hangosan nevetünk jóízűen. Zoé megkért, hogy fonjam be a  haját reggeli után. Gyorsan végeztünk az evéssel, elkészültünk és elmentünk játszóházba.

Mikor oda értünk néhány ember furán nézett rám..aminek az oka az volt ,hogy a parókám nem volt rajtam mivel javíttatásra szorul. Igyekeztem nem tudomást venni arról, hogy engem bámulnak.

- Elnézést..Nem mennének el máshova? A gyerekek nagyon félnek öntől.. ~ szól hozzám egy anyuka .

- Asszonyom ! Talán van valami baja a rákos emberekkel ? Nincs ki írva, hogy csak az olyanok jöhetnek be mint maga ! Jobb lenne ha inkább a gyerekeinek elmondaná, hogy miért néz ki így ez a lány! Nem szégyen ha valaki rákos és nem ijesztő! De maga tudja mekkora erő kellett hozzá, hogy ma ide jöjjön a fiúnk születésnapja miatt ? Nem szégyenli magát? ~ veszekszik vele Tao.

- Kinek képzeli magát, hogy így beszél velem ? A gyerekek akkor is félnek, menjenek el vagy ide hívok egy alkalmazottat ! ~ emeli fel a hangját a nő.

- Nem szükséges! Majd én ide hívok! ~ veszi fel ugyanazt a hangnemet ő is majd szól egy alkalmazottnak. - Elnézést! Huang ZiTao vagyok , eljöttünk a fiúnk születésnapja miatt ,hogy végre kikapcsolódjunk. A fiam anyukája épp küzd a rák ellen de, ez a nő el akar minket innen küldeni, mivel a gyerekek félnek. Tegyen igazságot! ~ mondja el a hölgynek a problémánkat.

- Asszonyom , elhiszem hogy félti a gyerekeket de, nem fertőző ez a betegség! Ha önnek nem tetszik ,hogy itt vannak akkor menjenek önök el. Ne küldje el a vendégeinket, ne zavarja őket! ~ szól rá illedelmesen . - kérem bocsássanak meg amiért kellemetlenség érte önöket.. ~ kér tőlünk bocsánatot.

- Köszönjünk de, nem önnek kéne bocsánatot kérnie! ~ fordul a nő felé.

Természetesen nem tetszik neki, hogy a hölgy nem mellette állt ki.

- Semmi szükség erre.. hölgyem , én teljesen megértem az aggodalmait és a félelmét is. De én a gyerekeket arra tanítom, hogy fogadják el a másságot. Ne féljenek attól mert valakinek a bőre színe más, vagy van valami betegsége mivel attól még ő is ugyanolyan ember mint mindenki más.. A parókám jelenleg javíttatásra szorul ezért nincs rajtam , de ha a két éves fiam nem fél tőlem akkor ,hogy lehet hogy az ön gyerekei félnek? Nem lényeges..Nem haragszom..Nem kell ebből nagy ügyet csinálni... ~ mosolygok rá majd a többiekre.

Tao hamar felhúzza magát mindenen de, a nézésemből tudja ,hogy mikor kell abba hagyni és ennek örülök. Liem eleve tudja ,hogyan is reagálok az ilyenre de, mégis láttam rajta hogy ő akart lenni az aki rászól és nem Tao. A szüleink és a nagyszüleim csak a végére jöttek oda mivel a gyerekekkel játszottak. Anya kérdezte is ,hogy van e valami baj de, intettem a fejemmel hogy nincs semmi. Akkor sem ronthatják el ezt a napot !..