Egymás Rabjai 3.

88. Lara temetése I.

Tao.

Eljött ez a nap is.. a nap mikor végső bucsut veszünk tőled és új életet kezdünk nélküled ahogy kérted tőlünk... Az ágyon ülök és a képeinket nézegetem...még mindig te vagy a hátterem a telefonomon. Tudod.. minden egyes nap ,amikor felébredek abban reménykedek, hogy ez csak egy rossz álom..de , hamar rájövök hogy ez a kegyetlen valóság.. Nem hiszem el hogy nem vagy itt..néha nagyon nehéz felkelni és tovább menni az úton..Üresnek érzem magam nélküled ezért bármit megtennék, hogy visszahozzalak..de, ez nem így megy... Alig várom a napot amikor újra láthatlak ,alig várom a napot amikor újra láthatom az arcod...de, ez odébb lesz...Ma elbúcsúzom tőled és nem nézek többé hátra csak előre! Önző vagyok amiért nem bírlak elengedni ? A szívem rabja vagy ahogy írtad, és amíg élek addig ez nem fog változni sem.

- Drágám,  kész vagy ? ~ jön be a szobába Yuna.

- Igen...mindjárt ~ nézek rá.

Ahogy kimegy, tovább folytatom a levelemet. Kész vagyok..megnézem a fiamat ,hogy kell e neki segítség majd mikor látom, hogy ő is kész van , lemegyünk a többiekhez és elindulunk. Sokan eljöttek a temetésére..régi osztálytársak,szomszédok, barátok.. A nagy tömegbe észre se vesszem merre vannak Liemek csak mikor Zoé megfogja a kezem és húzni kezd.

- Áh, hát megérkeztetek ,régóta itt vagytok ? Akkora a tömeg, hogy alig lehet látni bármit is. ~ ölel meg minket Olívia.

- Nagy szerencsénk van ,hogy Zoé megtalált minket .~ simogatom meg a fejét.

Pár perc múlva megérkezik a pap és mindenki lecsendesül és ő rá figyel.

- Kedves gyászoló család, szülök, testvérek, gyerekek, férj és barátok! Azért gyűltünk össze ezen a napon, hogy végső búcsút vegyünk Lara Taylortól aki betegségben hunyt el. Jelen voltam az esküvőjükön, igazán erős, okos lány volt Lara. Mindig a szerettei érdekeit nézte. Ahogy itt , most körbenézek, rengeteg ismerős arcot látok, osztozom a fájdalmatokban és gyászotokban, ő még túl fiatal volt és előtte állt az egész élet! Szerető gyermek, kiváló testvér, remek barát, odaadó feleség és rendkívüli anya volt ! ~ hajtja le a fejét a pap.

Tao sírni kezdett, egyre jobban és hangosan..lehajolok ,hogy felvegyem az ölembe és megtörlöm a kicsi szemeit.

- Apaa..hol van anya..? ~ zokogja keservesen.

Mindenki tekintette ránk vetődött úgyhogy kimentem vele a tömegből és kerestem a közelbe egy padot majd leültünk oda.

- Anya..itt van a szívedben és odafentről figyel téged..~ mutatok elsőnek a mellkasára majd fel az égre.

- Mikor jön vissza ? ~ törli meg a szemeit.

- Ő már nem  jön vissza fiam..ez a temetés azért van ,hogy elbúcsúzzunk tőle..anya tudta ,hogy nagyon beteg..egy napon majd megérted. ~ puszilom meg a fejét.

Visszamegyünk a többiekhez és hallgatjuk a pap utolsó szavait majd mielőtt leeresztenék a koporsót, virágokat teszünk a tetejére és mindenki halkan pár szóval búcsúzik tőle.. Mi következünk a fiammal ,megfogunk egy egy virágot és oda megyünk a koporsóhoz.

- Hiányzol nekünk..ígérem, hogy a fiúnk jól fog élni és tudni fogja a történeted...szeretünk.. nyugodj békében..~ rakom rá a virágot. - mit szeretnél mondani anyának Tao ? ~ kérdezem a fiam.

- Anyaa szeretlek ! Erős leszek bármit is jelentsen..~ teszi rá ő is a virágot.