Egymás Rabjai 3.

32. Csak nem ?

Tao.

Lara szobája szinte semmit nem változott..Liem azt mondta a telefonba ,hogy nemsokára itt lesz valaki és addig figyeljek rá..mintha engem nem érdekelne, hogy mi van Larával.. Amíg vártam, észre vettem, hogy  a közös képeink még mindig kint vannak és amint feltűnik neki ,hogy azokat nézem egyből oda szalad ,és  el teszi őket..

- Nem voltam itthon egy ideje és még nem is volt alkalmam ezeket el tenni.. ~ magyarázkodik zavartan.

- Engem..nem zavar,menj feküdj le pihenni. Nem akarom ,hogy rosszabbul legyél.  ~ szólok rá nyugtalanul.

Bólint és bemászik az ágyába de, ahogy be takarozik, rögtön utána ki is pattan és szalad egyenesen a fürdőbe. Gyorsan rohantam én is utána... leguggolt a wc elé,próbálta hátra rakni a haját ami egyfolytában előre ugrott így oda mentem és megfogom a haját, hogy ne legyen hányásos. A csapnál bevizezek egy törölközőt és megtörlöm gyengéden az arcát.

- Lara...biztos ,hogy jól vagy ? Ne vigyelek el mégis a kórházba? Szívesen elviszlek..~ kérdezem aggódva.

- Persze,hogy jól vagyok ! Ne aggódj miattam..és köszönöm...de, nem kell ezért bevinni. ~ néz rám mosolyogva a sápadt arcával.

Felkapom az ölembe gondolkodás nélkül, szerencsére nem is ellenkezik. Lehet ,hogy nincs ereje hozzá..nem tudom de nem is érdekel. Vissza viszem a szobájába majd óvatosan próbálom letenni az ágyára. A lábam beakad a táskájába így megbotlok és az ajkaink hosszú idő után újra egymáshoz érnek..mielőtt megcsókolhatnám, gyorsan felállok hogy ne okozzak fájdalmat se neki se magamnak..

- Bocsánat.. Ne haragudj..csak bele akadt a lábam a táskádba.. ~ kerek tőle elnézést.

- Semmi baj..én kérek bocsánatot..Nem kellett volna a földre dobjam.. ~ motyogja zavartan.

Lehajolok a táskájáért, hogy fel akasszam de, valami ki esik belőle.. Felakasztom a táskáját és lehajolok,hogy fel vegyem ami kiesett belőle..majd ahogy megfordítom és meglátom... Csak nem ?..