Egymás Rabjai 3.

66. A képek

Tao.

Eljött a nap amikor haza engednek..vajon.. hol lakom ? Milyen házba? Milyen a szobám? Van egy feleségem és egy gyerekem de...az a furcsa ,hogy a gyerekek nem a feleségemtől van.. Milyen ember vagyok? Önző? Bunkó? Kedves ? Nyálas? A saját nevemre se emlékeztem..

- Fiam , gyere induljunk. Anyád most kapja meg a papírokat.  ~ mosolyog rám.

Csak bólintok és követem őt, az orvos elmond minden fontos információt majd haza indulunk. Hatalmas ház előtt állunk meg, egy férfi kinyitja az ajtót nekem .

- Fiatalúr! Emlékszik rám? Én vagyok az Wu bácsi! ~ sírja el magát az öreg.

Ki lehet ő nekem ? Talán..a rokonom ?

- Menj odébb te vénember! Fiatalúr! Rám biztosan emlékszik! Én vagyok Oh néni! ~ löki arrébb a bácsit egy néni akire szintén nem emlékszem..

- Őőő.. sajnálom.. néni és bácsi de..senkire nem emlékszem...talán esetleg..rokonok vagyunk ? ~ vakarom meg a fejem .

- R-ro-rokonok ??? Ó én Istenem ! Szegény gyermek ! Jöjjön Úrfi! Elkészítettem önnek a kedvenc ételeit valamint engedtem önnek egy jó meleg fürdőt! ~ kap a fejéhez a néni..

Kiszállok a kocsiból és bemegyek a házba. Ahogy belépék két gyerek áll előttem..úgy hallottam ,hogy csak egy gyerekem van ... mégis mit mondjak?

- Kejiapa! ~ ölel át a kislány sírva.

- Zoé! Óvatosabban! Mondtam neked ,hogy nem szabad letámadni.. ~ szól rá a lány akitől van egy gyerekem..

- Semmi baj...~ mosolygok rá és lehajolok hozzá.

Letörlöm a kis könnyeit és ahogy a szeméibe nézek a fejem lüktetni kezd..képek ugranak be egy ismeretlen lányról.. aki először terhes majd egy másik képet látok ahol egy temetésen vagyok.. a fejemhez kapok mire mindenki körém áll idegesen..

- Tao, drágám! Jól vagy ?! ~ kérdi tőlem anya..

- Én..látok egy nőt aki terhes
aztán a temetésen állok..de Nem tudom ki ő ~ ráncolom össze a homlokom..

- Ő a mamám akije az angyalok vigyáznak és fentjől néz le jánk! ~ mosolyog rám a kislány miközben az arcomat simogatja..

Tovább nézem őt hátha valami más is eszembe jut de..semmi..egy kisfiú tipeg hozzám valószínű ő a gyerekem . Rám néz mosolyogva és ahogy elér engem a nadrágomba kapaszkodik majd leül a földre. Leülök én is hozzá és könnyek jönnek a szememből..de miért? Ujjabb képeket látok magam előtt.. egy esküvőt amin a lánynak akitől van a fiam.. magy hasa van viszont egy másik férfihez megy hozzá, majd egy képet látok amint mind rajta vannak kivéve engem aztán hogy a kezembe fogom a babámat aki már nem olyan kicsi..ismét a fejemhez kapok mire a fiamat felemelik a földről..felállok bár kissé szédülök, ránézek a nőre akitől van a gyermekem majd a fiamra és egymás után jönnek elő az emlékeim..

- Tao! Fiam , mid fáj?! ~ hallom anyám remegő hangját.

- Te..Te! ~ ennél többet nem bírok mondani..ránézek a lányra majd forogni kezd a világ körülöttem...