Egymás Rabjai 3.

98. A sors lenne ?

Liem.

Épp, megakartam kínálni Taot a leg újabb borommal amikor Zoé hangját meg hallottam. Fel szaladtam az emeletre ,hogy tudjam mi történt. A kis Tao a lányom talpát fertőtleníti aki úgy néz a fiúra ahogy egykor , régen mi néztünk Larara. Ez lenne a sors ? Elmosolyodok és csendben nézem őket,  hogy nem vettem észre? Már mindketten felnőttek..

- A-apa.. Mit csinálsz? Mióta állsz ott ? ~ kérdi Zoé mérgesen.

-  Azt hiszem mióta sikitást hallottam.. Mit ártott az a parfüm, hogy így végezte? ~ viccelődök vele.

- Semmit ! Csak..ki ejtettem a kezemből.. ~  pirosodik el az arca.

- Szerencse ,hogy a fiam megint időben jött és meg mentett. ~ szólal meg Tao nevetve.

- Ke-keresztapu? Te mióta állsz itt ? ~ akad ki még jobban Zoé.

- Nos.. Nem tudtam ,hogy Liem mért rohant úgy fel de, most már látom és azt is ,hogy sajnos apád szerencsétlenségét örökölted.  ~ válaszolja neki nevetve.

- Nagyon viccesek vagytok ! Pont olyanok vagytok amilyennek Keresztanyu le írt titeket ! Bolondok !! ~ nyújtja ki ránk a nyelvét.

- Te kis szemtelen lány! Valamit félre olvashattál,  sose gondolta azt rólunk, hogy bolondok vagyunk. ~ nevetem el magam.

- Liem bácsi.. igaza van Zoenak. Anya sokszor bolondnak hívott titeket , meg hülyének. ~ szólal meg a kis Tao is.

Rá nézek a mellettem álló Taora aki csukott szemmel , összefont karral  bólogat. Mi van ??? Ő honnan tudja ? Csak nem elolvasta őket? Én miért nem tettem ?! Most tiszta hülyének érzem magam..

- Nyugodj meg , Liem bácsi.. apát többször írta le bolondnak mint téged... ~ néz rám komoran. - de , te többször voltál hülye mint apa.. ~ teszi hozzá röhögve.

Fel áll és oda megy a törött üvegszilánkokhoz, hogy fel szedje azokat.

- Hagyd , mielőtt te is meg vágod magad , majd én fel szedem! ~ megyek oda hozzá.  - Te meg valahogy biccegj le a többiekhez.. ~ nézek rá a lányomra. - Tudod mit Tao?! Kapd fel Zoet és menjetek le apáddal együtt,  mindjárt megyek én is ! ~ kacsintok rá a fiúra.

Nagy szemekkel néz rám majd bólint és úgy tesz ahogy kértem. Szereztem egy gumi kesztyűt és fel szedtem a darabokat. Mielőtt le mentem volna , meg álltam egy kép előtt. Az ő képe előtt... Lara..tudom ,hogy itt vagy velünk és látsz minket. A fiad sokban hasonlít rád, büszke lehetsz rá! Úgy gondolom a sors azt szeretné, hogy az én lányom és a kis Tao aki a te és Tao fia , össze jöjjön. Nem ironikus ?

- Fiam..meddig fogsz a kép előtt állni néma csöndben? Rád várunk.. ~ szol rám anya.

- Megyek már megyek ! Csak.. elgondolkodtam.. De, igazad van ! Nem szép dolog megváratatni a vendégeket. ~ mosolygok rá és még egy utolsó pillantás vetek a képre mielőtt le megyek.

( Tudom ,hogy régóta várjátok de, az utolsó kettőt holnap teszem ki  )