A holtak árnyéka /Befejezett/

1.

Az ablaknál ácsorogva nézem az utcán vonuló csürhét. Olyanok, mint egy csapat marha. Ezek a kis nyomorultak fogják pillanatokon belül felborítani az én kis világomat. A viháncolásuk már most a legélesebb tőrként hasít a fülembe, a maradék idegrendszeremet a padlóra küldve. A hátam közepére sem hiányoznak. Nem baj majd valamelyiket feldarabolom, vagy az összeset. Egyre nehezebb kordában tartanom a dühömet, nem véletlenül választottam ezt a szép szakmát. Így legalább ki tudom magamat élni. Bár ha az összes eltűnne az túl feltűnő lenne, még Londonban is. De az is lehet, hogy senkinek nem hiányoznának. Tekintve, hogy mindegyik okkal van a közeli rehabilitációs központban. Ami egyben a kerületi elmeotthon is! Hangosan röhögve jönnek végig a folyosón, idáig hallom az idegesítő nevetésüket. Nem baj majd mindjárt letöröm őket. Pedig ennél a síron túli csendnél,  ami itt van nincs is jobb. Imádom! Ez a csend semmihez sem fogható, olyan megnyugtató. Sajnos most pont nem az! Ezek meg tiszteletlenek és megtörik ezt. Kíváncsi leszek ma hányan fogják összehányni a termet. Az intézet igazgatója nevelő célzattal küldi át őket heti kétszer, de ez most egy új csapat. Nem értem mit kell ezeken nevelni, idióta mind. Henry a körzeti tiszteletes, túl szűz kisfia éppen magyarázza nekik a szabályokat. A segédem lévén ez az ő feladata. Idáig hallom a bárgyú hangját. A hideg is kiráz tőle minden alkalommal amikor hozzám szól. Ha tehettem volna már biztos kinyírom, a szüleinek tuti nem hiányozna. Van helyette másik hat testvére. De ez furán venné már ki magát, pont a pap kölykét nyuvasztom meg. Amúgy is csak a vágy van meg, egyszer öltem meg valakit. Az viszont megérdemelte, és már régen volt. Nem is emlékszem rá, na jó de! Még arra is, hogy miért kellett meghalnia. De arra is tisztán! Még a fősulin történt, egy buliban. Lebuzizott a kis nyomorult, miután kipróbáltam rajta egy - két kellemes eszközömet. Ő volt az első és egyetlen olyan partnerem aki nem egyezett bele egy kis fenyítésbe. Azóta inkább csak olyanokat keresek akik szeretik az efféle szexuális játékokat. Persze nem ilyen durva dolgok csak könnyed játékszerek. Azért a durvulást én sem bírom. Számomra ez csak akkor jó, ha a másik fél is benne van. Nem fájdalmat akarok okozni szex közben hanem, adni. És ez kurva nagy különbség a dolgok között. Kicsit mazochista vagyok, de még véletlenül sem szadista. Igénylem a másik fél fájdalmát, ez izgat fel. Semmi pszichés problémám nincs félre értés ne essék, sőt még csak perverz sem vagyok. Persze sokan úgy gondolják, hogy az efféle fétis beteges és gyógyítást igényel. De több kutató is bebizonyította ez egyáltalán nincs így. Csak az emberek többsége még csak hajlandóságot sem mutat, hogy mélyebbre nézzen a dolgoknak. Közben a csapat lassan szivárog be a terembe, fél szemmel figyelem őket. Nehogy valamihez hozzá érjenek, mert akkor kiborulok végleg. Már előkészítettem nekik egy fincsi kis balesetes hullát, sok mindent nem kell rajta boncolni. Elintézte a fa amire részegen feltekeredett, de nekik biztos tökéletes látvány lesz. Arca az nincs, teljesen összeroncsolódott. A faágat a belei közül kiszedtem, azért kicsit rendbe tettem már. De csak kicsit! Lassan fordulok meg a körülbelül tízfős társaságon végig nézve. Persze mindegyik visszahőköl amikor meglát, mint az emberek nagy többsége. Talán csak Henry nem tart ijesztőnek, ő már megszokta a látványt. A kinézetem alapján senki nem mondaná meg mi a foglalkozásom. De aztán lehet, ki tudja? A minimum, hogy mindenki elmebetegnek gondol. Pedig nem vagyok az. Csak gyilkos pillantásokkal méregetnek. Pedig ha tudnák? A legválogatottabb és különfélébb módszerekkel képes lennék őket eltenni láb alól. Nem csak elméletben, gyakorlatban is. Még a hullájukat is úgy eltudom tüntetni, hogy soha ne akadjon senki a nyomukra. Szóval visszatérve a kinézetemre, nem tipikus. Nem úgy nézek ki mint a legtöbb orvos, vagy kórboncnok. Kicsit sok tetkót varrattam magamra az évek alatt. Ami valakinek ijesztő valakinek nem. A hajamat feketére szoktam színezni, ez még önmagában nem is lenne borzasztó. Ami rettegésre készteti az embereket, az a jégkék szemem. Valamint a hozzá társuló hideg tekintet, azt még külön gyakoroltam is. És az évek alatt tökélyre fejlesztettem. Ha vicces kedvemben vagyok, márpedig ma reggel abban voltam. Még plusz kék macskaszem kontaktlencsét is betettem. Persze tudom a macskáknak nincs kék szemük. Amikor tükörbe néztem még én is visszahőköltem magamtól kicsit. Ahogy most a kis mócsingok is, még a szájuk is tátva maradt. Ez mindig annyira tetszik. Gonosz mosollyal futtatom végig a tekintetemet az egész társaságon, első ránézésre drogosok. Esetleg egy - kettő alkoholproblémával küzdő is van köztük. Olyan húsz és huszonöt körüliek.