A holtak árnyéka /Befejezett/

26.

 Az első két nap egész tűrhetően telt, bár pár faszkalap erősen méreget. Lassan itt a látogatási idő, remélem Henry ma bejön. Jó lenne valami ismerőssel is találkozni. A cellatársam egész jó fej, már régóta itt van. Sok mindenről mesélt, az írott és íratlan szabályokról. Kit kerüljek és melyik őrrel érdemes vigyázni. Végre a névsorolvasásnál az én nevemet is mondják. Izgatottan követem az őrt, aki a beszélőre vezet. Mikor meglátom a Bogyót még a könnyem is kicsordul annyira örülök neki. Bár nem lehetek biztos benne, hogy ő az. De, amikor a kezeit meglátom az asztalon, hogy idegesen tördeli az ujjait már látom tuti ő az. Nincs a kezén a kereszt tetoválás, tehát egészen biztos nem Harry. Ha megölelhetném biztos megtenném.

- Szia örülök, hogy látlak. - mosolygok rá, majd leülök vele szemben.

- Miért vagy itt, mesélj. Annyira aggódunk. Nem mondtak semmit, csak hogy ide kell jöjjek. Harry is jött, de őt nem engedték be. - hadarja egy szuszra. Elmondom neki röviden, tömören a dolgokat. Csak elkerekedett szemekkel hallgat. Egyszer sem szól közbe vagy kérdez vissza.

- Figyelj nem akarom, hogy elköltözzetek. Maradjatok nyugodtan a házban. De kérlek ne gyere be többet. Majd megpróbálok telefonálni, ha tudok valamit. Megértettél Henry?

- De Harry szeretne látni, az üzeni nagyon szeret. Hiányzol neki, nagyon ki van. - mondja szomorúan.

- Miatta vagyok itt Bogyó! A srác, aki feljelentett a bátyád szeretője. - mondom erőtlenül a fejemet lehajtva. Nehéz ezt így kimondani, de ez van. A könnyeimet még nehezebb visszatartani. Mikor vissza emelem a fejemet, Henry még mindig tátott szájjal néz.

- Akkor, ha jól értem a bátyám helyett viszed el a balhét. Igaz ez Louis? - kérdezi, de csak egy aprót bólintok. Nem akarom, hogy bárki tudja, hallja vagy észrevegye.

- Egy szót se többet erről! Kérlek. Most menj haza, legyetek boldogok. Ezt neki is mondd meg, lépjen tovább. Egyhamar úgysem szabadulok. Majd értesítelek! - ezzel felállok jelezve az őrnek, hogy részemről vége a beszélgetésnek.

- Szereted őt igaz? - kérdezi még Bogyó utoljára. Csak könnyekkel a szememben nézek vissza rá egy apró bólintás keretében, mielőtt elhagyhatnám a termet. A szívem is beleszakad a beszélgetésbe. A látványába is tudva, hogy a szerelmem is lehetne. Hiszen ő is ugyanúgy néz ki. Szerencse csak havonta egyszer van ilyen találkozási lehetőség. Mert ha mégis eljön a kérés ellenére úgysem tudom megállni, hogy ne találkozzam vele. A cellámba vezetnek, ott végre leveszik a bilincseket egyből a zsebembe nyúlok a cetliért. Az ágyra fekve olvasom el sokadjára már. Végül sikerül elszunnyadni egy kicsit. Már csak az esti vacsorára szólító vinnyogó hangra ébredek. Két nap alatt akkora bunda nőtt rajtam, hogy úgy érzem magamat, mint a Chewbacca (Csubakka). Alig várom a fürdés idő, bár a borotva, amit kaptunk nem tudom mire lesz elég. A mai kaja is hasonlít a tegnapihoz, valószínű a holnapi is ugyan ilyen lesz. Vacsi után a cellámba vonulok a cuccaimat összeszedni. Majd a cella társamat követve megyek tusolni. Két nap után jól fog esni fürdeni. Mire odaérünk rengetegen vannak. Körülbelül húszan, plusz két őr. Keresek egy szabad zuhanyrózsát, nesze neked intimitás. Semmi elválasztó panel vagy legalább egy szaros függöny. Gyorsan megborotválkozom, persze sikerül magamat vagy öt helyen elvágni. Fel sem tűnik, amikor kezd kiürülni a zuhanyzó. Valaki leheletét érzem a nyakamban, na kurva jó kezdődik. Pedig még csak két napja vagyok itt. Természetesen lelkileg már felkészültem, hogy mi mindent fognak csinálni velem. A cellatársam mesélt is egy két dolgot. Mikor megfordulok egy kopasz agyontetovált fickó néz velem farkasszemet. Két társa három lépéssel hátrébb figyel, ugrásra készen. A cellatársam, akit Bob- nak hívnak tisztes távolból fél szemmel néz. Az örök meg még a fejüket is elfordítják, tipikus.