A holtak árnyéka /Befejezett/

31.

"Magamat ringatva fekszem tovább az ágyon. Üveges tekintettel várom a halált, bár a doki azt mondta vissza fog jönni. De nem érkezett meg, nem is bánom. Addig jó amíg mindenki békén hagy. Hosszú idő telik el mire újra nyílik az ajtó. Tovább bámulom azt az egy pontot a falon, amit kiszemeltem. Bárki jöhet nem érdekel, csak ne érjen hozzám. Kettő hang közeledik, beszélgetnek. Nem hallom mit, de nem is fontos. Eszközöket hallok csörögni, pakolászás hangját. Majd egy kéz a vállamra simít, az ismerős illatra behunyom a szemeimet. De az kizárt, ő nem lehet itt! Összerezzenek az érintésre, ez is fáj. Halkan dúdolom magamnak a dalt, amit az anyukám énekelt.Nem tudom honnan jutott eszembe, tovább ringatózva próbálok megnyugodni. Végre elveszi a kezét rólam, nem érint meg többet. A léptek távolodnak majd újra közelednek felém. De most előre áll, ha akarnám láthatnám ki az. Csak ki kellene nyitnom a szemeimet. Megint megérint, de most az arcomat és csak az ujjai hegyével. Érzem a leheletét valamiért nem félek." 

Nagyot sóhajt amikor megszólal. Hallom ahogy a széket közelebb húzza, hogy leüljön rá.

- Néz rám kérlek. Szeretném látni a szemeidet. - suttogja halkan, az arcom cirógatása közben. Csak a könnyeket érzem kibuggyanni a szemhéjaim alól, majd végig folyni az arcomon. Gyengéden töröl le minden egyes cseppet. Ránézni nem tudok szégyellem magamat, undorító vagyok. Egyre gyorsabb ütemben ringatom magamat. Az arcomat folyamatosan simogatja, már nem csak cirógat. Jólesően dőlők a tenyerébe, talán az ő érintése az egyetlen. Ami most jó!

- Édesem tudom, hogy hallasz. Nem akarlak leszedálni, benyugtatózni. Kérlek! Legalább nekem engedd meg, hogy megvizsgáljalak. Muszáj! - susogja a fülembe a szexi mély hangján, amit annyira szeretek hallani. Csak bólintani tudok, ránézni még így sem megy. Így egész biztos nem akar majd engem főleg miután meglátja azt, ami oda lent van. De azt hiszem ezek után már mindegy. Óvatosan hajtja fel a takarót, elég szar lehet a látvány. Mert ő sem kap hirtelen levegőt.

- Picit feküdj hanyatt, menni fog? - kéri, folyamatosan megnyugtató hangnemben beszél. Segít a lábaimat kinyújtani a lehető legóvatosabban érint. Amikor a nadrágom derekához ér, megint rám jön a visíthatnék. Félek, rettegek, pedig tudom ő sosem lenne képes ilyet tenni velem. Meg is áll a mozdulatban a számhoz hajol. De elfordítom a fejemet a szám is gusztustalan. Annak a tetűnek a micsodája volt benne.

- Cssss nyugalom, még mindig én vagyok. Nem foglak bántani ígérem. Bízz bennem, szerelmem, édesem. - suttogja, közben lehúzza a nadrágot rólam. Megemelem magam, így segítve kicsit, de a fájdalom visszaránt az ágyra. Érzem a nedvességet, valószínű azóta is vérzik. A szememet kinyitom, de most a plafont bámulom. Végig amíg a Cicafiú vizsgál a fogaimat összeszorítva. Már az állkapcsom is sajog annyira kell szorítsam. Kezeimmel az ágy szélét is markolom, vizet csavarva a vasból. Fáj, bár annyira nem, mint amikor a kopasz csinálta. Hazzy sokkal, de sokkal gyengédebb a fájdalom mértékéből én is fel tudom mérni. Milyen súlyos lehet a sérülés és az is biztos varrni kell.

- Tudom, hogy nagyon fáj csillagom. Igyekszem, mindjárt végzek utána pihenhetsz. Oké? - mondja, a lábam szárát simogatja fél kézzel. Csak bólintok. - Adok fájdalomcsillapítót. Addig As beköti a transzfúziót! - egy pillanatra visszahajol a fejemhez. A tekintetemet keresi, de nem tudok ránézni. Csak az arcom fordítom a hangja irányába.

- Rengeteg vért vesztettél Lou. Sajnálom, annyira sajnálom. - hangja most sírósan cseng a távolból. Szipog egész biztos, hogy sír. Amit odalent lát valószínű rosszabb sokkal, mint amit érzek. Remélem legalább az eredeti rendeltetési célnak fogom tudni használni és ez az állat nem csinált belőlem kriplit. A szúrás már smafu az eddigi fájdalmakhoz képest, de csak helyi érzéstelenítőt ad. A bal kezembe Ashton be is köti a branült, közben Harry tovább kutakodik odalent. De mit csinál azt már nem érzem. A gyógyszer ellenére is folyamatosan remegek, nem bírom abba hagyni pedig próbálkozom erősen. Amikor végez újra felhajol hozzám, most sikerül rá nézzek. A szemei, a szemei hihetetlenül gyönyörűek.