A holtak árnyéka /Befejezett/

16.

Mivel az előző rész kicsit rövidre sikerült, gondoltam meglepetésnek hozok még egyet. Köszönet a vote- ért, az olvasásért, a kommentért. Szép napot mindenkinek. Pusz R. 😘

Bánatosan ballagok fel az emeletre, hátha Harry végzett már. De a szobában nincs, akkor még biztosan a fürdőben. Addig én is leveszem a nadrágot, majd benyitok a helyiségbe. Csukott szemekkel fekszik a kádban, mintha aludna. A mellkasa emelkedéséből és süllyedéséből látom, hogy nem csak pihen.

- Nem jössz ki Cicafiú? Még szétázik a bőröd. - hajolok le az ajkaira, egy puszira. De nem viszonozza, csak tartja a száját. Na ettől féltem, hogy megsértődött. Persze ha félálomban nem járt volna a szám, akkor talán kisebb lett volna a baj. Az apja viszont így is úgyis kiszúrta volna, hogy egy ágyban alszunk.

- Haragszol? Nézd Harry, én sajnálom nem így akartam. - hallgatok el, még a szemeit sem nyitja ki rám sem néz. Lassan felállok, hogy kimenjek.

- Nem. Csak most nem akarok beszélgetni. – mondja, de a hangja mást tükröz. Persze, hogy haragszik. Most úgysem tehetek semmit, inkább kimegyek a hálóba. Már hajnalodik, lefekszem hátha sikerül elaludnom. Nem, csak várok az álomra behunyt szemekkel. Még akkor is, amikor a Taknyos megérkezik. Egy darabig még szöszmötöl, majd lefekszik a saját felére. De most nem jön közelebb, nem is bújik mellém. Beszélgetni nem akart ezért úgy csinálok, mint aki alszik. Megvárom, amíg egyenletesen lélegzik, majd lemegyek a nappaliba. Maximum majd alszom napközben, most teljesen kiment a szememből az álom. Fogalmam sincs, mit érezhetnek. Az eddigi világuk teljesen összeomlott. A szerető szüleik mégsem olyanok, mint amilyennek ők képzelték őket. Végül a cigim és egy takaró társaságában kiülök a teraszra. Megnézem a napfelkeltét, ha már más választásom nem nagyon van. Csak remélni tudom, hogy Harry megenyhül. Azért nem csak én vagyok a hibás teljes mértékben. Nem tudom, mennyi időt tölthettem el a gondolataimban mélyedve. De a konyhából érkező csörömpölésre kapom fel a fejemet. Mikor belépek a rövidebb hajú Taknyos áll a konyha közepén.

- Jó reggelt! Hogyhogy ilyen korán fent vagy? - kérdezi rám nézve.

- Korán kelő típus vagyok. - dörmögöm. Közben teszek oda kávét.

- Készíthetek reggelit?

- Persze, ha akarsz, nyugodtan. De nem kell engedélyt kérned mindenhez. Hogy aludtál? - már érzem a kávé illatot, jólesően szaglászok a levegőbe.

- Meglepően jól! Csak fájt a kezem kicsit. – mondja, de már nyúlok is érte, hogy megnézzem. Elég csúnyán bekékült és fel is van duzzadva.

- Lehet, be kellene menni az ügyeletre Bogyóka. - de csak egy vállrándítást kapok. A kávé lefőtt, gyorsan ki is töltöm magamnak egy bögrébe. Nem tudom Henry kávézik-e, de majd kiszolgálja magát. Már neki is lát a reggeli készítésnek, fél kézzel elég érdekesen megy neki. Nem baj addig megnézem Harry-t. Halkan nyitok be a szobába, de még alszik szinte az egész ágyon kiterülve. A takaró alig takarja csak a popsiját, nagyon kis szexi így. Fél karja a feje és a párna alatt, a göndör hajzuhatag teljesen az arcában. Formás zsiráf lábai valamilyen fura pózban, érdekes egy testhelyzetben alszik. Mosolyogva figyelem egy darabig, majd kikapom melegítőm a szekrényből és a belépőkártyám az íróasztalról.

- Harry még alszik? - kérdezi öcsi, mikor visszaérek a konyhába. Már kész a reggelivel, éppen eszik.

- Aha, mint a medve. - vigyorgok rá a maradék kávém társaságában.

- Egyél, csináltam eleget.

- Nem köszi. Ha végeztél menjünk be a kórházba.