A holtak árnyéka /Befejezett/

23.

Nem is reméltem, hogy fejfájás nélkül fogok felébredni. Pedig de! Az viszont nem tudom milyen napszak van, a fény ugyan beszűrődik a redőny csíkjain keresztül. De ez korántsem elég, a pontos idő megállapításához. A Cicafiú elterülve alszik még az ágyon, szinte minden egyes végtagja más irányba áll. Óvatosan próbálok kikúszni mellőle, nem akarom felébreszteni.

- Hova- hova? - a reggeli szexi hangja búg az egyik párna alól.

- Gondoltam lelépek! Így divat az egyéjszakásoknál, nem? - kérdezem vigyorogva, a párnától amelyik alatt sejtem. Kinyúl a hosszú karjával majd visszaránt magához.

- De bizony így. Azért előtte főzz kávét asszony! Mert nem leszünk jóban. - morogja, majd a fej is előtűnik. A száját csücsörítgeti egy csókra, neki nyomom az enyémet. De fogmosás nélkül eszemben sincs többet adni. A saját szagomtól felfordul a gyomrom.

- Asszony! Na ja! Legközelebb még azt is kitalálod, hogy húzzak harisnyát! - dohogok miközben most hagy kimászni maga mellől. De szerintem már rég vissza is aludt.

- Az jó ötlet, igazán szexi lennél benne! Kávét!!- mondja, a párnába. Gyors fogmosás és melegítő nadrág felvétele után, már a konyha felé robogok. Az ajtóban gyökeret ver a látványtól a lábam, meg is fordulok menten. Ez még az agyamba is beleégett. Ha nem tudnám, hogy a Taknyos ágyban van biztos ideges lennék.

- Bejönnék kávét főzni. - mondom hangosabban, tuti meghallják. Nem vagyok szégyenlős, de egy kicsit hirtelen ért.

- Gyere nem zavarsz. - de, hogy melykőjük mondta és kinek a szájába azt nem tudom. Halálos nyugalommal fordulok meg és lépek a kávéfőzőhöz. Hát ezek egy pillanatra sem hagyják abba a smárolást.

- Ha esetleg ezt nem akarjátok Harry orrára kötni, akkor hagyjátok abba mert mindjárt lejön. - na erre a gerlepár szét is rebben. Henry lábait felpakolva ül le az egyik székre akkora vigyor van a képén, mint a bécsi kapu. Még nem is láttam az arcán ilyet. Ha nem lenne füle biztos körbe szaladt volna a szája a fején. Viszont Ben nem ül le, csak mellette ácsorog. Sejtem miért, de Bogyóról nem gondoltam volna.

- Úgy látom jól sikerült az este! - vigyorgok fel a bögréből. - Nem is kérdezed miért tűntem el olyan hamar?

- Nem, mert tudom. Remélem megbeszéltetek mindent. És kibékültetek.

- Ki! - jön is a mély hang az ajtó felől. A fejemet hátra hajtva várom a puszikámat. Amit meg is kapok, sőt még egy picit a fincsi nyelvét is.

- Louis beszélhetnénk? - szólal meg Benedict kicsit szégyenlősen, még rám sem mer nézni közben. Igyekszem álcázni, hogy kellemetlen felállni. De próbálkozom, természetesen Harry kiszúrja, jót kuncogva a nyomoromon csíp a fenekembe.

- Ugye megmondtam Nyuszi! Fájni fog reggelre! - mondja jót vidulva, majd kitölti a kávéját. Ben - nel a nyomomba megyek ki a nappaliba. Pár perces irulás pirulás után végre kiböki mi a baja.

- Eleinte fáj gondolom, de szerintem erről Harry- t kéne kérdezned. Ő többet van alul. - vigyorgok rá szélesen. Mire az érintett meg is jelenik.

- Miről kell engem kérdezni? - kérdezi kíváncsian.

- Hát, hogy meddig fáj a se...- de Ben a számra teszi a kezét, hogy elhallgattasson. Majd szél sebesen elviharzik, Henry az ajtó keretnek dőlve vigyorogva áll.