A holtak árnyéka /Befejezett/

24.

Vasárnapra tényleg mindenhol csupa kiütés vagyok. A folyamatos viszketési ingertől, a ruha is kényelmetlen. Egy szál alsóban mászkálok egész nap, legalább a levegő hűti közben a bőrömet. Hiába hintőporoz napjában többször a Cicus, de lószart sem ér. Kínomba már szét tudtam volna vakarni magamat, sőt a mocsok össze bilincselte a kezemet. Ez már mindennek a netovábbja! Felháborító! Szerencse nem az ágyhoz így legalább fel tudok kelni. Amihez lehet neki is dörgölőzöm úgy érzem magamat, mint egy rühes macska.

- Fejezd már be! - szólal meg mögülem a mély hang. Pont amikor a fürdő ajtónak dőlve dörzsölöm a hátamat.

- Nem! Te nem tudod milyen szar ez! És még a kezemet is le korlátoztad! Hát milyen dolog ez? - szó szerint nagyon fel vagyok háborodva. Mögém lépve átölel a pulcsija ujját a kezeire húzva dörzsölget gyengéden végig. A kezeimet is elengedi végre!

- Gyere Nyuszi az ágyra, segítek. Szereztem neked egy pamut kesztyűt. De csak simizheted magad vele. - lassan húz az ágyig, ráhasalok a hátamat is végig dörzsölgeti. Majd rám fekszik a nyakamat puszilgatva. Annyira hiányzik már a rendes érintése, hogy elmondani sem tudom.

- Holnap mi lesz velem egész nap itthon egyedül. - nyafizok tovább.

- Csak kettőig kell kibírnod, utána sietek haza. Veled leszek egész délután. Engedek vizet segítek fürdeni, ha szeretnéd. - súgja, de már le is mászik rólam.

- Én veled akarok fürdeni. Nem egyedül, úgy annyira unalmas.

- Na abból sem fürdés lenne ezt te is tudod. A mentolos vacak nekem marja a bőröm. Kénytelen leszel egyedül fürdeni. Játssz a gumi kacsákkal akkor nem fogsz unatkozni. - fordul vissza egy pillanatra.

- Akkor nem kell segíts hagyj békén! Kifelé! Egyedül akarok lenni. Amúgy meg minek vannak nekünk gumikacsáink? - de ezt már biztos nem hallotta, csak az ajtó csapódott mögötte. Na fasza még ő sértődik meg. Én vagyok halálos beteg, nem ő! Ráveszem magamat és megengedem a vizet. Beleborítom a fél flakon mentolos fürdetőt, a szaga is borzasztó. Amíg benne ülök addig nem viszketek. De ha a Taknyos most megsértődött akkor ki fogja a hátamat bekenni? Na mindegy majd megoldom, ő meg megenyhül. Végzek a fürdéssel és a szárítkozással is Harry még mindig sehol. Nem baj! Felveszem a pólót és az alsót majd ledőlök az ágyba. Már félálomban vagyok mikor megérzem magam mellett az ágy süllyedését. Hátulról átölel, kényelmesen bújok az ölelésébe. A hátsómat jó közel nyomom, azért félálomba is kívánós vagyok.

- Nem akarsz egy kicsit valamit Cicus? - fordítom hátra a fejemet. De már mélyen alszik, na ilyen az én szerencsém. Legalább visszajött, ráérősen simogatom a karját. Mindig annyira rosszul érzem magam miután megbántom. Megfordulok az ölelésben és gyönyörködöm benne. Annyira szerencsésnek érzem magamat, amiért ő lehet a kedvesem. Szeretek őt nézve álomba szenderülni.

Reggelre viszont hűlt helye, sőt nem csak neki a többieknek is. Bánatosan baktatok le a földszintre, a kávé bekészítve és még egy kedves levelet is írt nekem. Valamit ki kell találjak, amivel kedveskedni tudok neki. Néha meg sem érdemlem annyira jó hozzám. De mit találjak ki? Főzni nem tudok, rendelni meg az olyan snassz. Rendelek neki virágot sokat! Azt szereti. Míg megiszom a kávét addig a telefonon keresek egy virágboltot. A fő szempont, hogy kettőre kiszállítsanak sok virágot nagyon sokat. A fajta nem annyira fontos, telepakolom neki a házat. Nagyon büszke vagyok magamra mikor mindent sikerül elintézni. Még a kávém is elfogy, mindjárt tíz óra. Na mit kezdjek addig magammal? Filmezni uncsi, pornóhoz nincs kedvem. Már pont heverednék el a kanapén amikor megszólal a csengő. Óvatosan kémlelek ki a kitekintőn, egy fiatal srác áll az ajtóban.