A holtak árnyéka /Befejezett/

34.

 "Hátha akkor eltűnik mind. Szemből ölel fél karja a derekamon, másik a fejemet tartja és a nyakába húzza. Hallom ahogy anya felsikít a háttérben."

- Édesem! Ők a családunk és a barátaink. Okos felnőtt emberek mind. Ami veled történt az nem szégyellni való dolog. Büszkének kell lenned magadra, túlélted itt vagy. Erősebb vagy bárkinél, akit ismerek. Itt senki nem ítél el téged. - súgja, megpróbálok neki hinni.

- Nem szeretnék beszélni senkivel. Zabkása van? - nyitom ki a szememet, hogy ránézzek.

- Ha nem akarsz nem is kell. Azért húztuk a sarokba a fotelt, oda le tudsz ülni. Zabkása is van, bár elég undi kaja. - kézen fogva vezet el a szóban forgó bútordarabig. A többiek úgy csinálnak mintha itt sem lennék, egymással beszélgetnek.

- Adsz? Éhes vagyok. - közben összekuporodva beülök a kényelmes helyre. Kapok egy takarót is, amit az államig tudok húzni. A fejemet a térdemen pihentetve nézelődők körbe. Henry és Ben láthatóan még mindig együtt vannak. Egymást ölelve beszélgetnek Harold -al, akit nem zavar a látvány. Néha rám pillant és mosolyog. Anya és Helga valami igen izgalmasat tárgyalhatnak, még nevetnek is közben. Az anyukámnak van a világon a legszebb nevetése, persze a Cicafiú után. Aki meg is érkezik egy tállal a kezében, letérdel elém.

- Mit kérsz rá? Van lekvár, meggy szósz, csoki, nutella.

- Zsír jó lesz. - válaszolom gépiesen, de csak mosolyog.

- Nyuszi az nincs. - néz rám szomorúan

- Akkor nem kell semmi, köszönöm. - majd elkezdem befelé kanalazni.

- Annyi minden más finomság van. Nem kérsz még valamit? - kérdezi reménykedve, közben sorolja is a választékot. George leül velem szemben, de elég messze onnan figyel csak.

- Tortát kérek! - Harry ugrik is, mindenki elhalkul. Felém fordulnak, ijedten nézek vissza rájuk. Anyukám leül mellém a vállamnál fogva ölel. Valamiért az ő érintése nem borzasztó. Majd érkezik a torta is, a Cicus tolja be egy kis kocsin. Hatalmas több emeletes szivárvány színű csoda. A szám is tátva marad a látványra ahogy elém tolja.

- Vacsora utánra terveztük, de ha most szeretnél tortát enni akkor most fogsz tortát enni! - majd meggyújtja a tűzijátékokat rajta. A kezemért nyúl ujjait az enyémekbe fűzi.

- Isten hozott itthon Szerelmem! - suttogja a számra. Csak nézem tovább a szikrázó fényeket. Mennyit változott az életem az elmúlt pár hónapban. Hihetetlen fordulatot vett, talán így volt ez jó. A végén mindenki éljenezik és tapsolnak. Egyenként jönnek tisztes távolban megállva. A takaró alól lesve figyelek, kicsit a remegés is újra kezdődik. A tekintetemet ide oda jártatom. Mindenki mond valami kedveset, végül Harold és Helga érkezik. Harry megszorítja a kezemet a  takaró alatt, én eddig is vizet csavartam a övéből.

- Bocsánatot szeretnénk kérni. Borzasztóan viselkedtünk. - mondja a férfi, aki nem sokára hivatalosan is az apósom lesz.

- Köszönöm. - mást nem tudok kinyögni, azt sem tudom ez e a megfelelő szó. De láthatóan beérik ennyivel. Kettesben maradunk Harry- vel vagy legalábbis mindenki távolabb megy.

- Most akkor nem kapok sütit? - de még mindig csak engem szuggerál.

- Szeretlek. Dehogy nem kapsz! - áll fel vigyorogva.

- Ugye csokis? Mert csak azt szeretem! - mondom komolyan amikor megérkezik a tányéron egy hatalmas szelet.

- Kisfiam természetesen az. Harry tőlem is megkérdezte biztos, hogy az a kedvenced - e. - szólal meg anyu észre sem vettem, hogy még itt van. Két perc sem kell, hogy eltüntessem a tányérról.