A holtak árnyéka /Befejezett/

50.

Hello mindenkinek! Ezzel a résszel búcsúzik A holtak árnyéka! Remélem annyira élveztétek olvasni, mint én írni! Soha nem gondoltam, hogy ennyi részt sikerül leírni. Egyszerűen jött napról napra, hétrőn hétre. Jó szórakozást az utolsó részhez. Pusz R. 😘

Végig nézve az egybegyűlt embertömegen, tekintetemet visszavezetem Harry -re. A szemeiben gyönyörködöm, még mindig megbabonáz csupán csak ennyivel. Áll előttem a tökéletes alakjával a szerelemtől csillogó szemeivel. Az elmúlt tíz évben még szebb lett, mint volt. A haja újra tökéletes hosszúságban kunkorodik a fején. A zene felcsendül mindketten a bejárat felé fordulunk, könnyekkel a szememben figyelem ahogy az első fehér ruhás angyal megjelenik a kicsi kosarával, őt követik a nővérei kézen fogva. Csak a hajukban lévő szalagból tudom melyikük melyik. Mögöttük Helga érkezik Henry- be karolva. Harry -re pillantok, elnyílt ajkakkal figyeli a felénk közeledő lányokat. Legelöl jön Abigail, ő csak annyival különbözik a nővéreitől, hogy kék a szeme, mint nekem. De a haja színe ugyanolyan, mint a testvéreié. A hátul érkező Daisy és Doris viszont tökéletes másolata egymásnak. Mindkettőjüknek hatalmas zöld szeme van és fürtös szőke haja. Hiába a mondás, Isten nem ver bottal. Azzal ugyan nem is, csak hármas ikrekkel. Öt évvel ezelőtt, tök jó ötletnek bizonyult ebben a kísérleti programban részt venni. Miszerint egyazon anyától származó petesejteket egyszerre termékenyítenek meg mindkettőnktől vett mintával. Majd ültetik vissza őket, a négyből hárman meg is maradtak. Arra akkor sem voltunk kíváncsiak, ahogy most sem, hogy melyik lányunk kié. Mindkettőnkké! Bár a szemük színéből erősen lehet következtetni rá. Miután elérnek a pódiumig a nagyanyjuk társaságában foglalnak helyet. Henry várakozóan fordul vissza a bejárathoz, ahol hamarosan fel is tűnik a szőke hercege. Feszült csend és várakozás amíg Benedict is megérkezik mellé. Majd kéz a kézben fordulnak Herold felé, aki azonnal bele is kezd a szövegébe. Az évek alatt belenyugodtak, elfogadták a fiaikat. Amióta a lányok megvannak azóta meg még madarat is lehetne velük fogatni. A ceremónia vége felé egyre hangosabb babasírás tölti meg a teret. A Cicafiú idegesen kezdi el kapkodni a fejét, én is a hang felé fordulok. Anyukám a templom hajó mellett ácsorog és könyörgően néz ránk. Harry toporog kezeit tördelve, majd az apjára pillant. Aki csak biccent neki a fejével. Mint akit puskából lőttek volna ki, úgy indul meg Anya és Will felé. Nekem muszáj megvárnom a végét. Mint tanú legalább én maradjak itt, pedig én is szívesen indulnék az alig egy hónapos manócskához. De a tudat, hogy Hazzy - m már vele van megnyugtat. Pár perc és vége, a gratulációk után és is futok a kicsi családom felé. A lányok most anyámat kezdik célba venni, valamint Herold -ot a nagyapjukat. Hátul a templom kertben lelek rájuk, addigra már Harry egy pokrócon ágyazott meg. Hatalmas testével a kicsi Will fölött térdel, ahogy elnézem jobban zokog, mint a baba. A lányokkal is ezt csinálta sokszor jobban sírt, mint a három lányka egyszerre. Olyan volt mintha szülés utáni depresszióban szenvedne, ahogy most is.

- Édesem mi a baj? - kérdezem halkan, a hátán végig simítva.

- Nem tudom Nyulacska. Csak sír! Adtam neki már enni, de nem kér. A pelus is rendben, megőrülök nem tudom kitalálni mi baj lehet. - ül le a baba mellé, a haját tépkedve. Engedi, hogy hozzáférjek én is. Lassan kezdem vetkőztetni a tökmagot, annyi ruha van rajta mintha Szibériába készülne. Pedig most, ma meleg van. Hazzy nagyon félti őt annyira a picike még, de inkább az előzmények miatt. Amint leveszem az utolsó felesleges ruhadarabot és már csak kis body maradt, azonnal visítós sírásba fog. Na ez az éhes vagyok, adj ennem sírás. Harry - é nem tudom milyen, kétségbeesett talán? Neki csak megsimogatom az ajkait, miközben a tejesüvegért nyúlok. Azonnal be is tömöm vele William száját, a csendre a papi is abbahagyja a sírást. Már csak szipog amikor a lányok megjelennek.