A holtak árnyéka /Befejezett/

5.

" Na ezt a pillanatot nem vártam, de megelőz a hang a lépcső tetején. "

- Üdv mindenkinek! - a szám is tátva marad, mikor meglátom lesétálni a lépcsőn. Lehet, hogy le kellett volna üljek. Életemben talán először, kurvára zavarban vagyok. Mikor leér, elém állva vigyorog. Majd a testvérére néz, most szembe tűnő köztük a hasonlóság. Haja nincs kibontva és ő is szemüveget visel. Hasonló fekete nadrággal, mint az öccse és fehér inggel. Amit persze nem gombolt be nyakig, mint Henry. Most esik le honnan volt a Taknyos ennyire ismerős.

- Biztos te vagy Louis! Az öcsém már sokat mesélt rólad, sőt mindig rólad dumál. Szegénykém olyan meleg, mint a kályha. Nézd csak most is milyen vörös, biztos fülig szerelmes beléd. Igaz apa? Te igazán bírod a meleg kisfiadat! - fordul hátra, hogy farkasszemet nézzen az apjával. Aki csak haragosan ingatja a fejét. Gyorsan megpróbálom magamat összeszedni, szerintem még a vér is kiszaladt az arcomból. Szegény Henry meg csak a könnyeit törölgeti szégyenében, tehát ezzel nyomorgatja. De pont ő? Pedig nem különb egy fokkal sem az öccsétől. Sőt rosszabb talán. Ó de még milyen rossz fiú!

- Pont te beszélsz Cicafiú! - súgom felé. Amikor mellém áll, még a hátsójába is belecsípek. De meg sem rezdül, csak vigyorog tovább. Na nem baj, adok még mocsok! Ezt nem úszod meg ennyivel!

- Harry fejezd be az öcséd szekálást! Nem meleg! Itt senki sem az! - hallom meg Helga hangját mögöttünk. A kezem úgy rántom vissza, mintha megégettem volna. Pedig mekkora poén lett volna, ha észre veszi. Miközben az egyik kisfia seggét markolászom.

- Miért az baj, ha valaki meleg? - kérdezem kíváncsian a tiszteletestől. Bár sejtem a választ, de azért érdekel az álláspontja. Közelebb lépve nézek rá, Harry a kis mennyasszonya mellé áll. De nem öleli át vagy semmi ilyesmi, és nem is mutat nagy érdeklődést iránta. A lányon viszont látni, hogy halálosan szerelmes belé. Mindenesetre érdekes kapcsolat lehet ez!

Nem mondom, hogy nem vagyok féltékeny. De majd eltüntetem a képből, ami az enyém az - az enyém.

- Hát Louis az egy komoly probléma. Egy betegség! Azt gyógyítani kellene és az összes ilyen aberráltat bezárazni egy helyre. - ecseteli komolyan, a neje mellette egyetértően bólogat. Na az anyátok picsáját azt! Betegség mi? Na lehet nem a Taknyost nyírom ki, hanem ez a két homofób nyomorultat. Pedig a Taknyos is megérdemelné, tehát innen tudta ki vagyok! Ezért még szorulni fogsz, vigyorral nézek rá. A kislány közben a kezét szorongatja. Hát ne már! Most tényleg vérfürdőt kell rendezzek?

- Végül is uram, ez is egy álláspont. De az én véleményem kicsit eltér ettől és inkább hagyjuk ezt a témát. - mosolygok negédesen, pedig belül fel tudnék robbanni.

- Gyertek lányok, segítsetek előkészíteni a vacsorát. Fél óra és lehet asztalhoz ülni. - szólal meg a kínos csendből Helga. Na végre legalább valami jó hír, lesz kaja aztán szabadulhatok. Már most elég volt ebből az elmebeteg csürhéből.

- Rendben drágám! Henry, Harry addig mutassátok meg Louis- nak a házat. - adja ki a tiszteletes a parancsot az ikreknek. Előbb a Taknyos indul el, hiába tudom a nevét. Nekem már ez marad. Majd lógó fejjel követi Henry is, végül kénytelen kelletlen megyek utánuk. Bár kibaszottul nem vagyok kíváncsi erre a hodályra. Szerencsére nem is áll szándékukban körbevezetni, egyből egy szobába lépünk be.

- Ez a mi szobánk. - szólal meg a Göndör körbe mutatva a helységen.

- Nekem meg kell keresnem a mosdót. - dadogja Henry. Fülét farkát behúzva menekül is ki a helységből. Az ajtó csukódását követően, villámgyorsan passzírozom a Taknyost a nyílászárónak.