A holtak árnyéka /Befejezett/

25.

" Dühös vagyok és így inkább nem akarok semmit mondani. Majd előbb átgondolom a dolgokat. Felállva mellé lépek és kitaszigálom a helyiségből. Majd az ajtót becsapom mögötte, nem zárom be nem fog visszajönni. Ennyi tartás van még benne. Leülök az ágy szélére az arcomat a tenyerembe hajtom. "

Az elmúlt másfél hétben, semmi kedvem nem volt beszélni Harry- vel. Pedig, ha akarom őt akkor meg kellene beszéljük a dolgainkat. Már pedig akarom, de hogyan bízzak meg benne ezek után? Minden reggel már csak akkor jövök elő a szobából, amikor már elmentek. Amennyire csak lehetett kerültem a találkozást, leginkább Harry- vel. Ez ma reggel sincs másképpen, nehéz szívvel baktatok le a konyhába. A kiütéseim szinte már teljesen elmúltak, a jövő héttől végre mehetek dolgozni én is. A kávém ma reggelre is bekészítve, mint minden egyes nap a múlt hétvége óta. A kedves reggeli üzenet is vár, pár szerelmes szóval. De hogyan higgyem el mindezt? Most is könnyekkel a szememben olvasom és csúsztatom a melegítőm zsebébe. Még ki sem töltöm az ébresztő folyadékot már szól a csengő. Ki a fene lehet az kora reggel? Idegből tépem fel az ajtót, két rendőrtiszttel nézek farkas szemet. Ez hihetetlen még mindig zaklatnak?

- Szép jó reggelt uraim! Miben segíthetek? - kérdezem a fakabátoktól illedelmesen.

- Önnek is. Dr. Louis Tomlinson- t keressük. - mondja az egyik.

- Akkor meg is találták. - nyújtom a kezem, de csak a bilincs kattan a csuklómon. Na kurva fasza! Az ágyban a Cicussal még hagyján, de idegenekkel?

- Letartóztatási parancsunk van. Minden, amit mond felhasználható ön ellen a bíróságon blablabla...- mondja, de nem is hallom az agyam kattog. Se telefon semmi nincs nálam. Még Harry- nek sem tudok szólni, senkinek. Csak rángatnak a kocsi felé, majd a fejem lenyomva ültetnek be a járműbe. Hiába kérdezek, nem válaszolnak. Azt sem tudom miért és hova visznek. Pedig egész jól indult a reggelem ma beszélni akartam Hazzy- vel. Nagyon hiányzik, inkább elnézek bármit csak legyen velem. Erre most mi van? A fejemben a gondolatok gyorsvonatként száguldanak. Végül arra jutok, meg kell nyugodjak. Odabent egész biztosan kiderül miért visznek be. Fél órás utazás után megáll a kocsi, majd ahogy beraktak úgy szednek ki. Rángatnak mintha egy utolsó gyilkos lennék, na jó tényleg. De kizárt dolog, hogy azért hoztak volna be. Kötelező adatrögzítés, fotózkodás, ujjlenyomat vétel. Még az a szerencse, hogy az alsógatyám méretét nem akarják. Majd végül belökdösnek egy helyiségbe, ahol a székhez bilincselnek és magamra hagynak. Unalmamban az asztalra hajtom a fejemet és most már kicsit aggódom. Jó lenne tudni mivel vádolnak és miért vagyok itt. Fogalmam sincs mennyi idő telt el mióta behoztak. De végre nyílik az ajtó, egy kopasz közepes magasságú fickó érkezik. Vele egy másik fiatalabb, ő ügyvéd kinézetű. Leülnek velem szemben, majd a kopasz belekezd a mondandójába.

- Üdvözlöm Mr. Tomlinson, én Burton nyomozó vagyok. Az úr mellettem Mr. Hook ügyvédje, Dr. Godmann.

- Rendben üdvözlöm önöket. Akkor el is mondja miért vagyok itt? - kérdezem, hangomban nem kevés gúnnyal. Sőt jó sokkal, de szerintem ez egyik bunkót sem hatja meg. Elmeséli a történetet, miszerint Mark- ot így meg úgy bántalmaztam. Megvertem stb. Pedig azt nem én csináltam hanem a Taknyos. De most mit mondjak? Annak a kis buzinak a vallomása az enyémmel szemben. A kis tetű engem jelentett fel, még csak nem is Harry- t. Na szép így iktat ki a kis nyomorult, hogy együtt lehessen a Göndörrel.

- Akar esetleg vallomást tenni az ügyben vagy szeretne ügyvédet? - kérdezi a kopasz. De legalább már nem ecseteli az ügy részleteit. Csak rázom a fejem mielőtt válaszolnék, innen nincs kibúvó. Azt hiszem ezt most be kell nyeljem.